Ahol közös szobában van a két gyerek, hogy jönnek ki egymással? Vagy ma már ez nagyon maradi?

Ha lehet hozzá építeni akkor mindenképp, főleg sulis időszakban nagyon jól jön. Összességében meg sem tudnám számolni anyuék hány évet töltöttek a konyhában, hogy mi külön szobába tudjunk tanulni hétvégente.

Másban minket soha nem zavart, hogy nem volt külön szoba.

Amíg férjhez nem mentem, megosztottam a szobám először mind a 3 tesómmal (egész piciként), majd később a 3 évvel fiatalabb hugommal. Tanulással nálunk nem volt semmi baj, néha jó lett volna, ha nem csörtet be a másik, de amúgy mai napig emlegetjük a közösszobás sztorikat.

Persze ha van lehetőségetek, építsetek külön szobát, de szerintem nem létfontosságú. Ne ezért kelljen kölcsönt felvenni vagy bármi.

Szia!

Bár nálunk még kicsik, egyik sem iskolás, de egy szobában vannak. 3 éves és 6 hónapos, 2 szobás házban lakunk lakunk, így egyik a miénk másik pedig gyerekszoba. 3 hónapja vannak egy szobában, mert a pici is alszik éjszaka. Eleinte izgultam, hogy vajon jó döntés e, de nálunk bevált!

Nálunk anno 2 fiútesom volt egy szobában, en meg lanykent külön, és mindig irigykedtem, és velük akartam aludni. En ezért is örülök,hogy együtt vannak.

De mindenki úgy csinálja,ahogy neki és a saját gyerekeinek jobb. Meg kamaszkorban nyilván örülnek a saját szobának!:))

Én is egy szobában nőttem fel az öcsémmel, mégis egész egészségesek lettünk. :) Nem is a sulis időszak volt a nehéz, tudtunk tanulni egymástól, inkább, amikor már neki barátnője lett, nekem meg barátom, akkor nem tudtunk elvonulni.

Érdekesség egyébként, hogy az ő első barátnője (akivel 3 évig voltak együtt) nagyon zűrös családból jött, és az én anyósom sem piskóta, ezért a közös szoba ellenére mindig inkább nálunk voltunk mindannyian, mint a másiknál, ahol hiába volt külön szoba, folyton ment az ordítozás.

Nálunk is egy szobában vannak a gyerekek, igaz, még picik. Kamaszkorukig akkor sem tennénk külön őket, ha lenne rá lehetőség, később majd meglátjuk, mi lesz. 2,5 szobás a lakás, elvileg meg tudnánk oldani.

Mi egy viszonylag nagy házban éltünk gyerekkoromban (120 nm) de régebbi típusú volt így 3 hatalmas szobája volt, az egyikben a nővérem lakott aki 8 évvel nagyobb volt nálam és öcsémnél, így ő külön szobában volt. Mi öcsémmel 13 éves korunkig egy szobában laktunk (utána nővérem elköltözött így az ő szobájába beköltözhettem). Semmi bajunk nem volt belőle elfért az ágy, a tanuló rész, minden. Szóval ezzel azt akarom mondani hogy függ a szoba méretétől is.

A másik hogy mi is most viszonylag nagy lakásban élünk vagy inkább úgy mondanám jobb az elosztás, van egy 40 nm-es nappali és 3 félszoba amire 2 gyerekünk van tehát lehetnének külön szobában de nem akarnak...Együtt akarnak lenni így egyik fél szoba a mi hálónk, másik az ő hálójuk, harmadik meg játszó szoba leginkább. Mondjuk még csak 6 és 4 évesek, de fiú-lány. Nem zavarja őket ha akarnám SE mennének külön. Szerintem nem elengedhetetlenül fontos.