Más is volt így a párjával? Meg tudtátok oldani vagy szétmentetek? Én egyre kilátástalanabbnak érzem a helyzetet.

Nem az élet dobta ezt, hanem te. 4 emberi élet volt! Neked ne dobjon többet az élet!

Nekem is az a véleményem,mint az utolsónak,nem várhatsz el tőle ekkora dolgot,hogy te nem akarsz gyereket és ezért ő mondjon le róla.Ez túl nagy áldozat lenne.

Szerintem meg nem vagy olyan önző, mint hiszed. És nem lennél rossz anya, már csak azért sem, mert megfordul a fejedben, hogy mi lesz ha az leszel. Az igazán rossz szülők nem kérdőjelezik meg, nem vacilálnak ezen, annyira önzőek, hogy észre sem veszik. Ha születne egy babád, biztosan nagyon szeretnéd és mindent megtennél érte. Azonban én is azt mondom, ha nagyon nem akarsz, ne erőltesd. Amit a pároddal teszel, az viszont aljas dolog. Magadhoz láncolod, pedig ő gyereket szeretne. Szakíts vele te, ezzel tennéd neki a legnagyobb szívességet. És egyébként én nem vagyok elvakult abortusz ellenes, de azért négy abortusz tényleg sok. Ha nem akartál soha egyáltalán gyereket, akkor a minimum, hogy nagyon odafigyelsz a védekezésre. Amúgy én sem akartam gyereket sokáig, nagyon nem szerettem őket. Mindig azt mondtam, hogy egy kiskutya vagy kiscica sokkal helyesebb egy babánál. A párom három éve mondogatja, hogy csináljunk kisbabát. Szóval átérzem milyen az, mikor ezzel nyaggatnak. Aztán egyszer csak hip-hop magam se gondoltam volna, de én is akarni kezdtem. Ma már alig várom, hogy belevágjunk (még kicsit várat magára a dolog egyéb körülmények miatt)...de nagyon izgalmas lesz és biztosan nagyon jó is. 27 vagyok egyébként. Az a baj, hogy sosem tudhatod mikor jön el az érzés, és lehet hogy egy nap majd arra ébredsz, hogy még is aranyosak a babák, majd nézed őket az utcán, meg a boltban és elolvadsz mikor látod őket, megnézed az áruházban a kisruhákat, meg olvasgatsz a neten mindenféle kismamás dolgokat....csak nehogy túl késő legyen már. Gondold át alaposan!