Itt mindenki fiatalon (25 év alatt) lett anyuka? Ha 26-27 évesen szülöm az első babám az már "késő"?

Senkit sem szeretnék ezzel megbántani, így próbálok szépen fogalmazni. Szerintem ez az ''én munkám- nem te munkád'' - dolog csak arra jó, hogy akinek kevesebb van, az ezzel vígasztalja magát. Link, elkényeztetett hülyegyerekek mindig lesznek, én is ismerek ilyet és el is ítélem. Minden évben új Audival rohangál a gyerek, egy elkényeztetett kis sz*r. Viszont nézzünk egy tehetős családot, ahol a gyerekek tanultak, dolgosak, tisztelettudóak. Miért ne segíthetne neki a szülő ha megteheti? És ha a gyereke valóban jó ember, miért nem érdemli meg és az ő munkája miért nem ér annyit, mint azé, aki nem kap segítséget? Én szegény családból származom, semmit sem kaptam soha, még az alapot sem sajnos. A párom megkapta a lehetőséget hogy tanuljon, valamint hogy dolgozzon és sok pénzt keressen. Mindezt a szüleitől. Viszont ő látástól vakulásig dolgozott és tanult, nem volt olyan nap hogy lustuljon, emellett pluszként önkénteskedik egy közösségben. Én úgy gondolom, az ő munkája ugyanannyit ér, mint az enyém. Annyi a különbség, hogy a megkeresett pénz másra megy (ok, egy együtt élő párnál ez a határ már elmosódik természetesen). A jobb módú talán a munkaeszközeit vagy a házát fejleszti, a másik pedig a megélhetésére költi. Utóbbiban éltem egész életemben, így mindkét oldalt tisztán látom. Sajnos nem élhet minden ember azonos körülmények között. Nagyon szomorú dolog, de a világ ilyen. Én nagyon nem szeretem, amikor valaki letámad, csak mert nekünk több van. És történt már ilyen, ezért mesélem el. Attól, hogy több van, mi még keményen dolgozunk és az a munka, amiből a milliók jönnek, minden, csak nem kényelmes. (És persze emellett bejárós munkahely is van). Sokszor alig látom a páromat és alig alszik, még este 22-kor is hívják a cégtől. Amikor a cégtől lenne ideje, akkor vagy az önkéntes csapatába kell mennie (mint pl. ma) vagy az itthoni gazdaság szólítja el. Nem hinném, hogy a becsületesen dolgozó jómódú kevésbé dolgozik meg azért, ami van neki vagy hogy kevesebbet ér a munkája. :-) Sőt, sajnos azt kell hogy mondjam, mi nagyon megszenvedünk érte. Ezért nem szeretem az általánosítást. És a legtöbben irigyek. Persze nem mindenki és nem is azokról beszélek, akiktől messze áll a rosszindulatú irigység...