Mit gondoltok egy olyan anyukáról, aki a saját kényelme miatt nem vállalja a kis korkülönbséget?

Hat éves voltam, amikor megszületett az öcsém. Nagyon boldog voltam, kiskamasz koráig szívesen játszottam vele. Igaz, ez nem olyan játék volt, mint mikor két hasonló korú játszik, inkább átéreztem a felelősséget, hogy én most segítek anyukámnak, vigyázok az öcsire, foglalkozom vele. De így talán még jobban élveztem. Ez jó volt a szüleimnek, mert sokszor tehermentesítettem őket. Jó volt nekem, mert megtanultam felelősséget vállalni, gondoskodni - és azt, hogy mindez nem nyűg, hanem élményt ad az embernek! És jó volt neki is, mert jó példákat látott maga előtt, nem kellett féltékenykednie a másik tesóra, és mindig volt, aki foglalkozzon vele. Jobban értettem a nyelvén, mint a felnőttek, így sokszor nekem elmondott olyanokat, amit más gyerek inkább magában tart.

Szóval bőven vannak előnyei a nagyobb korkülönbségnek is!