Egy nő életében a legnagyobb önmegvalósítás csakis a gyermek lehet?

Igenis meg nem is.

Nem maga a szülés nyilván, de a gyereknevelés talán. Boldog voltam szingliként is, szerelmes nőként is, dolgozóként is. Megvoltak a korszakok az életemben: első nagy szerelem, tanulás, első munkahely, előléptetés, önálló élet elkezdése, bulizás a haverokkal, túlórázás számolatlanul, párkeresés, utazások stb. Ezek akkor kitöltötték az életemet.

Most a lányom tölti ki, boldog vagyok itthon. De mondjuk elég sokat járok el vele itthonról, tanulok is mellette, szóval nem vagyok bezárkózva a lakásba.

Tudom, hogy hosszú távon nem lennék boldog itthon a háztartást vezetve, gyereket nevelve. De most nagyon élvezem, boldoggá tesz. Nem hiszem, hogy ez szégyen lenne.

1,5 éves kislány anyukája

3-as vagyok: még egyvalami eszembe jutott. Ha elveszteném a munkám, a lakást, a megtakarítást, akkor onnan fel tudnék állni, újra tudnám kezdeni.

De ha a lányom veszíteném el, azt nem biztos, hogy fel tudnám dolgozni.

5-ös vagyok: sajnos tudom, milyen munkanélküliként hajléktalanszállón élni. Onnan fel lehet állni.

Biztos abból is, ha elveszítem a gyerekem, de jelenleg nem tudom elképzelni.

Én például imádom a munkámat, és dolgozó anyaként érzem magam teljesnek.

De az 100%, hogy a gyerekem a mindenem, és egyértelmű, hogy a legszebb, legértékesebb "dolog" az életemben.

De mellette fontos a munkám is, és az is, hogy ne csak anyaként, hanem a mint nő, mint munkaerő, mint barát stb. is megálljam a helyem.

Amúgy a csúcspont nem a szülés, hanem a gyereknevelés, és az, hogy közben mindenhol helyt állj. Nekem ez most megadatott, és tök jól érzem magam.

Szerintem, nem feltétlenül az jelenti az önmegvalósítást, hogy valaki gyereket vállal. Itt jön a kérdés: kinek mi a célja? Aki azért él, hogy családot alapítson, annak nyilván, de szerintem, inkább többen vannak, akik mást nem tudnak felmutatni önmegvalósítás terén, mint hogy gyereket szültek. És jobb híján, ezzel nyugtatják magukat, hogy ők tettek valamit. Mielőtt bárki megkövezne, igen, van gyerekem, tudom miről beszélek. Nekem például sok célom van, egyik és elsődleges, hogy boldog családi életünk legyen, és a kislányunkat szeretetben és biztonságban tudjuk nevelni. A karrier fontos, de másodlagos cél, viszont teljesen elfogadható, ha te ezt (vagy mást) tekintesz fontosabbnak. Talán változik majd, talán nem. Te attól nem vagy rossz ember, hogy másban látod a kiteljesedést.

Szerintem, ez egyéni kérdés, ami függ az önismerettől és persze az élet adta lehetőségektől.

23 éves anyuka