Egy nő életében a legnagyobb önmegvalósítás csakis a gyermek lehet?

2-es, én nagyon örülök a sikereidnek, de nem kéne leszólni azokat, akik "csak szaporodnak"...

Én hagyományos értékrendű emberke vagyok, lételemem a gondoskodás, az autentikus háztartásvezetés, ebben tudok kiteljesedni. Hivatásomnak pedig a szociális munkát választottam, ami csodás szakma, mondjuk nem egy presztízskarrier, de én ezt is önmegvalósításnak tartom... A gyermekvállalás szerintem nem összehasonlítható a karierrel. Egészen más kategóriába tartoznak egy ember életében, így választani sem kell közöttük. Egyik nélkül sem lenne teljes az életem, de a gyermekem az életemnél is fontosabb :).

Igen, tenni kell a karrierért.

Igen, bármely termékeny párnak megadathat a gyermek.

De azért is tenni kell, hogy necsak megfoganjon az a baba, hanem egy életen át gondozni és nevelni kell, hogy majd felnőtt korára tisztességes ember váljon belőle, aki megállja a helyét a világban. És ezért igenis meg kell dolgozni, de senki meg nm köszöni és ki nem fizet azért, mert valaki "jó munkát végzett".

Nos kedves kérdező a kérdésedből és a válaszokból is látszik, hogy nem vagyunk egyformák.:) Egyénenként eltérő, hogy kinek mi a fontos és, hogy hogyan képzeli el a jövőjét. Hogyan, mitől boldog az életben. Szerencsére a nőknek is megadatott a döntés joga és ez így van jól.:) Ez változott a múlthoz képest viszont a biológiai óra és az átlag életkor nem nőtt inkább csökkent.Ezért fontos, hogy erre is odafigyeljenek a nők.Az rendben van, hogy karriert szeretne agy okos nő és úgy érzi jól magát ha bizonyíthat ahogyan a férfi is.Viszont más a férfi és más a nő szerepe az életben a gyerekvállalásban.Bennünk fogan a gyerek és nekünk nem mindegy, hogy mikor egészségügyi okokból sem.Arról nem beszélve, hogy manapság sajnos sokan nagyon hamar elmennek erről a világról.Nagyon megnőtt a daganatos betegségek száma és ez az első halálok a középkorosztályban.:( Nem egy túl vidám téma, de ezt is meg kell említeni, mert nagyon is ide tartozik.

A karrierista nő hajlamos a munkájába temetkezni,ami jó és természetes, de nagyon gyorsan el tudnak szállni a fejük felett az évek.Egy gyereknek sokáig szüksége van a szüleire.Nekem még mindig szükségem lenne az édesanyámra 24 éves vagyok, de Ő már nincsen sajnos.:(

A 16-os válaszolóval egyet értek.Viszont mi van akkor ha a "gyereket akarok" érzés negyven akárhány évesen éri el a nőt? Tökéletesen egyet értek azzal, hogy kényszerből senki ne szüljön..

15ös voltam

Előrebocsátom, hogy nem olvastam el a válaszokat. A személyes véleményem pedig a következő:

Amíg az embernek nincs gyereke, nem gondolja azt, hogy majd akkor fog kiteljesedni, ha lesz. Amikor szülsz egy babát, bármilyen karriert is futottál be előtte, úgy fogod gondolni, hogy életed legnagyobb teljesítménye a gyermeked. Ez egy megfogalmazhatatlan érzés, de azért megpróbálom. 9 hónapig növekszik a testedben, aztán mérhetetlen fájdalmak közepette a világra hozod azt az apró életet, aki onnantól kezdve a Te felelősséged, az élete a Te kezedben van. Rajtad áll, hogy milyen ember lesz belőle, boldog, értelmes, céltudatos, szeretetteljes, stb. És ez a felelősség minden munkahelyi felelősségnél, karriernél nagyobb!

Ilyenkor új értelmet nyer a szeretetet adni és kapni fogalma. Amíg nincs gyermeked elképzelni sem tudod, hogy milyen érzés, amikor apró kezek átölelnek és azt mondják ANYA szeretlek! :) Vagy amikor a boltban vásárolsz és csak azt keresed a szemeddel, hogy milyen apróságot válassz a csemetédnek, hogy amikor hazaérsz és odaadod neki, láthasd a világ legboldogabb mosolyát. Vagy éppen amikor programot választasz a hétvégére, akkor már nem az lesz a lényeg, hogy Te jól érezd magad, hanem, hogy a gyermeked a fellegekben járjon és sikítva kacagjon a boldogságtól.

Amikor egy nő gyereket szül, új időszámítás kezdődik.

És ez az egész nem zárja ki a további karrier lehetőségét, de bármit is ér el az ember ez után (vagy a gyerek előtt), mindig azt fogja mondani, hogy az életében a legnagyobb dolog a gyermeke.

Legalábbis én így vagyok vele. :)

Futottam be karriert, magasra jutottam a ranglétrán, én sem értettem a nőket, akiknek már volt gyerekük, hogy mit tudnak ennyit róluk beszélni. De most, hogy már nekem is van, megértettem mindent. Ha tőlem megkérdeznék, hogy mire vagyok a legbüszkébb, akkor azt válaszolnám, hogy a kisfiamra. :)

Nem kizárólag ezt… nem kell boldog-boldogtalanba belebeszélni (elég fonák/egysíkú gondolkodást tükröz…)

Mindenkinek mások a céljai. Ha másban találja meg önmagát miért ne teljesedhetne ki abban?