Úgy érzem, beszippant az anyaság, mit tehetnék ez ellen?

Rendszeres kikapcsolódás a "csak anyaságból" (barátnővel, férjjel). Nem kell feltétlenül elmenni, ti is hívhattok magatokhoz barátokat (mi sokszor csináltuk így, mert nekünk volt először gyerekünk a baráti társaságból, este lefektettük a kicsit, aztán jött pár barát, beszélgettünk, kártyáztunk, stb.) Nekem fontos, hogy tudjam mi történik aktuálisan a világban, így meghallgatom/elolvasom a híreket (sokszor a lehetséges pihenés rovására is), esténként sokszor beszélgetek a férjemmel is. A tanulás is jó ötlet ha van hová továbbképezned magadat, vagy van más terület amihez kedved lenne. És magadra is fordíts időt. Én gyerek ide vagy oda reggelente eltöltöm a saját 10-15 percemet a fürdőszobában, a normál tisztálkodáson kívül arcápolok, enyhén sminkelek, hajamat megcsinálom, nekem ezek kellenek ahhoz, hogy a nőiességemet is megéljem, ne csak az anyaságot (és ha egy 2,5 éves és egy 3 hetes mellett ezt meg tudom oldani, akkor mindenki meg tudja). Ezek mellett tartom a kapcsolatot a kollégáimmal, néha ha arra járok benézek a munkahelyre is, és kicsit beszélgetek velük. Férjemmel 1-2 hetente elmegyünk kettesben valahova, moziba, színházba vagy máshova (mondjuk most átmenetileg nem, mert a kicsi 3 hetes, de ha 3-4 hónapos lesz akkor folytatjuk ezt a "szokásunkat").

Igaz, hogy az első 2 év nagyrészt a gyerekről szól, és az anyuka feladata ilyenkor a gyereknevelés nagy része, de nem csak erről szól, néha kijár egy kis "szabadság", a gyereknek is jobb ha egy kiegyensúlyozott anyuka foglalkozik vele, nem egy idegroncs aki belerokkan a csak anyaságba.

Meg fogtok kövezni, de nem birom megállni, hogy ne kérdezzem meg: úgy mégis mire számítottatok?

Ha mondjuk az első gyerek váratlanul "becsúszott", még fiatalok vagytok, nem terveztétek stb, akkor még megértem a nyavalygást, de akkor minek kellett még egy gyerek? Nem csak ti sínylitek ezt meg, hanem elsősorban a gyerek, mert biztosan érzi, érezni fogja, hogy csak nyűg a szüleinek...

Nem most kéne ilyeneken gondolkodni, hanem a gyerekvállalás előtt. A gyerekvállalásnak egy átgondolt, felelősségteljes döntésnek kellene lennie, amibe beleszámít az is, hogy az ember belekalkulálja, hogy egy baba, kisgyerek mennyi törődést igényel, nem lehet mellette egész nap plázázni, barátnőzni, bulizni. Nem mindenkinek való a babás, kisgyerekes életmód, nincs azzal semmi baj, ha valaki ezt beismeri, és emiatt tudatosan nem vállal gyereket. Mert a gyereket visszacsinálni már nem lehet, ha már ott a gyerek, akkor muszáj felnőni a feladathoz.

Kedves 8-as.

Amíg nincs benne az ember, ezt nem lehet átélni.

Mi is terveztük a babát, gondoltam, hogy lemondásokkal jár, sokszor unalmas, sokszor feszültséggel teli időszak lesz, de elképzelni sosem tudtam valójában, hiszen sosem voltam még ilyen szituációban.

Aztán megszületett a lányom és egyáltalán nem olyan ahogy elképzeltem. Amit rossznak képzeltem az nem annyira rossz, amit viszont azt hittem könnyen átvészelek, az idegesít most leginkább.

Én is sokszor azt érzem, hogy legszívesebben elmenekülnék jó messzire egy időre, hogy legalább 1 napig ne kelljen futtában pisilnem, át tudjak aludni megszakítás nélkül egy éjszakát, nyugodtan végig tudjak enni egy 2 fogásos ebédet, végig tudjak nézni egyhuzamban egy filmet.

Tudtam már szülés előtt, hogy teljesen megváltozik az életem ezután, nem is volt ezzel semmi baj, de a valóság sokszor más, mint amit elképzelünk. Valakinek jobb, valakinek viszont nehezebb a valóságban megbirkózni a feladattal.

Kedves 8-as !

ez nagyon nem így van, ezt előre nem lehete látni, lehet hogy a gyerek egy angyal lesz, és bármit meg lehete vele/ mellette csinálni, de lehet hogy problémásabb, lehet hogy akikről azt gondoltad majd számíthatsz rájuk mégsem segítenek, lehet hogy elkap a szülés utáni depresszió, az élet nem ilyen kiszámítható! én is megéletm minkét szülés után ezt, nem az elején hanem a végén mikor már a 3. otthon töltött év felé közeledtem. De! a nagyobbik fiam már 7 éves egyik gyerekemet sem adnám vsizza semmiért, és nem ondanám, hogy ha tudtam volna akkor nem csinálnám meg ezt még egyszer. az élet bármelyik területén vannak hullámvölgyek nem csak a gyereknevelés területén. És Ha valaki "rinyálhat" azért mert mondjuk elege van a főnökéből, egy édesanyának is joga van néha kiakadni azért, mert elfáradt, attől még nem fogja feladni az egészet. a kicsi fiam 2 éves lesz nemsokára, nála most kezdem érezni, hogy jó lenne már többet eljárni, kikapcsolódni, megint tanulni valamit.