"Túlféltjük" a lányunkat? Ti mit tesztek, tennétek ebben a helyzetben?

Történt a minap, hogy párom édesanyjának az ismerőse jött hozzánk egy krémért....

Mi nem ismerjük a nőt, most láttuk először..

Amikor ideért, párom a 13hós kislányunkkal a kezében ment ki! A nő köszönt, majd első kérdése utána az volt, hogy megfoghatja-e a babát?????

Párom erre azt mondta, hogy "nem, ne haragudj, de most látjuk egymást először, és nem adom vadidegen kezébe a gyerekem..." -mindezt kulturált hangnemben, de a nő húzta a száját...

Számunkra felfoghatatlan, hogy ezt sokan mégis hogy gondolják???? már nem egyszer fordult elő...

anyós nem értett velünk egyet, hiszen ő ismeri (de nem barátja, rokona, csak egy ismerős akivel 1-2x beszélt)

Őszintén szólva kislányunk még az egy-két havonta látott rokonokkal is távolságtartó, lassabban oldódó személyiség és amikor lerohanják a családtagok, megijed, sír!!! Fél óra-órán belül mindig feloldódik és utána már szívesen játszik, elvan másokkal is, de az első percekben nem! de szerintünk ez így normális!!!

Vagy tévedünk??? és "túlaggódjuk" a dolgot?? már egy páran tettek ezért megjegyzést nekünk..

Nektek mi a véleményetek??