Tényleg van olyan ember aki elhiszi, hogy ha egy leszbikus vagy meleg pár nevel egy örökbe fogadott gyereket, akkor valóban biztosítva lesz az, hogy a gyerek egészséges gondolkodású megfelelő partnert kereső felnőtt lesz?

Nem tudom mit kell ezen ömlengeni oldalakon keresztül, filozofálgatni, meg saját műveltségünket fitogtatni. Lehet, hogy az ország nagyobbik része keresztény, és az is lehet, hogy a zöme nem fogadja el a homoszexuálisokat, de attól még az van, létezik, nem ártanak vele senkinek. Lehet idézgetni, meg okoskodni, de csak sima tolerancia kellene, és nem mindenféle vallásos, politikai meg egyéb nézetek mögé bújni.

A homoszexualítás nem választás kérdése, magánügy, tehát ne csináljunk belőle háborút. Ha a vallás elítéli, és a társadalom elitéli, akkor talán azokon kellene változtatni.

37 éves vagyok, és soha se nekem sem az ismerőseimnek nem volt hátrányunk, attrocításunk vagy éppen kárunk homoszexuális emberekkel, vagy miatt.

Az eredeti kérdésre visszatérve, pont a merev, konzervatív gondolkodású emberek miatt lehet hátránya a homoszexuális párok által nevelt gyerekeknek. Egyszerúbben szólva, ha Janikának a lányok tetszenek, akkor apucik bármennyire is más példát mutatnak, Janika akkor is hetero lesz, kész.

"Annyira jellemző rátok, kedves konzervatívok, hogy normális észérvek helyett csak sértegetni tudtok."

Először is, nem vagyok konzervatív. Racionális ember vagyok, és az 55-ös hozzászólásomat elolvasva mást sem találsz, mint észérveket. De ezeket te szimplán nem veszed figyelembe, mert képtelen vagy cáfolni.

"Lehet, hogy az ország nagyobbik része keresztény, és az is lehet, hogy a zöme nem fogadja el a homoszexuálisokat

Ez nem lehet, hanem tény.

"de attól még az van, létezik, nem ártanak vele senkinek"

Senki sem kívánja, hogy ne legyenek. De csinálják diszkréten, a 4 fal között. Lehet, hogy számodra újdonságként hat, de van egy olyan fogalom, hogy közerkölcs, és ezt sértik azzal, hogy nyilvánosan buzulnak, ergo ártanak a közösségnek, amiben élnek. Akinek az a perverziója, hogy nőnek öltözik, az sem járkál úgy az utcán.

"csak sima tolerancia kellene, és nem mindenféle vallásos, politikai meg egyéb nézetek mögé bújni."

Ez nem bújás. Egyszerűen érett gondolkodás és józan belátás kérdése az, hogy egyének szintjén értelmezed-e azt, hogy valami ártalmas, vagy nem. Liberálisok egyéni szinten értelmezik, de az #55-ös hozzászólásomban levezettem azt, hogy ez totál téves megközelítés.

Az ártalmasságot kell az egyén ÉS a közösség szemszögéből is vizsgálni, így jön képbe a közerkölcs fogalma, amit sért a nyilvános buzulás, ergo a közösségre ártalmas. Mit nem lehet ezen felfogni??

"Csak egy dologra válaszoljatok. Szerintetek mi lenne a megoldás? Lőjünk fejbe minden homoszexuálist? Mit tesztek, ha a ti gyereketekről derül ki, hogy meleg? Kitagadjátok? Megveritek? Megölitek? Vagy "csak" börtönbe csuknátok?"

Ez már kapásból több dolog, nem egy, de nézzük:

"Szerintetek mi lenne a megoldás?"

Az, hogy aki homoszexuális, az megpróbálja felfogni azt, hogy a szexuális beállítottságának a mutogatása visszatetszést kelt a többségben, ezért nem teszi közszemlére, hanem minél diszkrétebben próbálja ezt megélni.

"Lőjünk fejbe minden homoszexuálist?"

Ne.

"Mit tesztek, ha a ti gyereketekről derül ki, hogy meleg?"

Semmit sem teszek. Az ő élete, és attól még ugyanúgy a gyerekem lesz, DE elvárom, hogy a fiam ne előttem smároljon a pasijával, és ugyanezt el fogom mondani neki, hogy nincs azzal semmi gond, hogy meleg, de értse meg, hogy a többségnek ettől felfordul a gyomra, ezért próbálja meg ezt diszkréten kezelni. Nem kell titkolóznia, se előttem, se más előtt, még a párját sem kell rejtegetnie előttem, ugyanúgy meghívhatja vasárnapi ebédre, szívesen látom, de NE csókolózzon olyanok előtt, akiknek ez a látvány nem tetszik. Mint ahogy én se állok neki kiverni a piros metrón, ha éppen olyan kedvem lenne, mert tudom, hogy a többséget sérti, felháborítja. Ilyen egyszerű.

"Kitagadjátok?"

Nem.

"Megveritek?"

Nem. Legalábbis nem amiatt, hogy b*zi. De ha nagy hülyeséget csinál, pl. megveri a tanárát az iskolában, akkor simán leosztok neki néhány bazinagy sallert.

"Megölitek?"

Nem.

"Vagy "csak" börtönbe csuknátok?"

Hülye kérdés, én, mint egyszerű állampolgár, nem csukhatok börtönbe senkit, erről a bíróság dönt, és a rendőrség és a BV hajtja végre. De tegyük fel, hogy jogom van börtönbe csukni; ebben az esetben a válaszom: nem.

63%-os!

Végeredményben honnan bizonyosodhatunk meg arról, hogy mi az agymosás és mi a valóság? És ha mondjuk a te általad realistának nevezett világlátásod az igaz és valós, végül kinek a tiszte meghatározni, hogy a jó irány az, amiről írtál. Ki dönti el, hogy a világ merre haladjon és mihez ragaszkodjanak az emberek? A közösség, a társadalom? (egyébként félre ne értsd, nem azért kérdezem, mert elítélem a nézetedet, hanem mert egyszerűen kérdezni van kedvem. Szóval nem támadlak, ne vedd annak.)

Visszatérve.. Ha ezt végeredményben a közösség dönti el, igaz az, hogy ez a jó irány? Ez a "tökéletes" út az emberiség számára? Maradjunk a közösség és társadalom szolgálatának szintjén és fogadjuk el azt a sok sok tényt, amit elénk raknak, majd igazodjunk hozzájuk? Bár lehet merész feltételezés, de tegyük fel, hogy amiről te írsz és vallasz, valójában a nagybetűs "agymosás". De csak tegyük fel. Nem mondtam, hogy az. Csak egy ötlet. (és azt sem mondom, hogy eközben a liberalizmus a valóság, ne értsd félre) Szóval, csak képzeld el azt, hogy amiről eddig azt hitted igazi, arról kiderülne, hogy mégsem az és amit eddig hittél a világról, csak egy töredéke a valóságnak. Gondold el, hogy amilyen realista eszmék, amik most annyira élénken élnek benned és a mindennapjaid szerves részei, azok csak egy bizonyos szeletet képviselnek a világból. Hiszen, ha belegondolunk nem hinném, hogy te vagy akár én vagy bárki ezen a világon megtudja azt pontosan mondani, hogy mi a valóság. Mert mindenki csak egy részletét látja. Mindenki a saját kis búrája alól szemléli a világot, a többit pedig csak elképzeljük vagy elhisszük, hogy van. Hiszen sosem jártam még Amerikában, de mégis elhiszem, hogy létezik. Sosem láttam a Földet kívülről, de mégis elhiszem, hogy kerek.

Ami lényeges tehát, hogy ez az egész világ mint nagy egész csak a fejünkben él, egy töredékét látjuk és a többit hozzáképzeljük és elhisszük, amit mondanak róla. Ezért gondolkoztam el azon, amikor olvastalak, hogy mégis honnan vagy te olyan biztos a világnézetedben, ha te is csak olvastál ezekről, hallottál ezt azt és részleteket tapasztalsz belőle. Ha te is csak egy vagy a sok közül. Mi van akkor, ha az amit olvastál hallottál, tapasztalsz csak agymosás? Sok írásos dokumentummal, statisztikával lehet bizonyítani dolgokat, de mi van akkor, ha az mégsem a valóság? Még ha "bizonyított tényekről" is van szó. Azt hiszem a világ nem olyan egyszerű, hogy egy ember eldöntse mi, hogy működik benne és eldöntse mi igaz és mi nem, mi a valóság és mi a hazugság.

Továbbra is hangsúlyozom, amit most írok, azzal nem támadni akarlak, mert nem írsz mindig hülyeségeket, de néha pont, hogy te tűnsz elég korlátoltnak. (és itt most ne gondold azt, hogy én meg egy spirituális elme vagyok, aki a mindenféle földöntúli dolgokba vetette a hitét) Nem tudom, hogy meddig terjed a nézeted és mennyire ragaszkodsz görcsösen az elveidhez. Nem ismerlek. Csak nekem ebből az egész vitából, meg általában az összes reagálás, idézgetős halmazodból az jön le, hogy úgy véled, amit te gondolsz az a helyes és ha ezt cáfolni meri bárki is, annál biztos jobban fogod tudni. (Még ha ez nem is biztos, hogy mindig így van.) Olyannak tűnsz, aki bár ugyan olyan mint a többi ember, mégis többnek gondolja magát másoknál. Aki sokszor úgy cáfolja meg a másikat, hogy fölösleges részleteket ragad ki a másik irományából és azzal támad vissza, majd ünnepli magát, hogy milyen rafinált és okos, jobban és ésszerűbben látja a világot mint a vita partnere. De mondom, nem ismerlek, nem ítélkezem, csak leírok pár észrevételt. Mert amit írsz érdekes, kissé különc és annak ellenére, hogy olyan, amit az emberek nem szívesen hallanak még nem feltétlenül rossz meglátás. És amit az emberek nem szívesen hallanak, még lehet a "valóság". De amiről írsz, lehet akár egy ferde kép is, amit a társadalom diktál az emberekbe és mondjuk neked is sikerült jól bekajálni. Vagy ugyan ez lehet a liberalizmus is vagy mindenféle eszmék, vallások és egyebek. Nekem sem tisztem ezt eldönteni.

Visszatérve a meleg témához.. Szerinted lehetséges az, hogy ami most a tömegek számára elítélendő, az a jövőben változhat? Esetleg a közelfogadás irányába? Ami most "rossz", az a jövőben "jó" lesz? Vagy ez is csak egy hazugság lenne, egy ráerőltető tényező az emberekre?

Eszembe jutott egy dolog. A nők egyenjogúságával kapcsolatban, amit csak azért hozok fel, mert régen más volt a nők helyzete mint mostanság. És mondjuk rávetíthetnénk a homoszexuálisok helyzetére. Ahogy akkor látta a társadalom a nőket, az tegyük fel hasonló a melegek jelenlegi helyzetére a közösség szemszögéből. Tudom, tudom ebben annyi cáfolni való van, hogy öröm lenne bevizsgálni az idézgetéseidet, de ez csak egy nagyon lebutított hasonlat akar lenni. Ha a nők jogilag kiharcolták az egyenjogúságukat és a társadalom egy része is másként kezdte látni őket idővel, mért ne lehetne igaz a melegekre is? Vagy talán ez is csak egy hazugság lenne? Ahogy a nők egyenjogúsága is?... Mert lehet, hogy jogilag szabadok a fejlett országokban, de sok helyen, még mindig a társadalom szemében a nők le vannak sajnálva. De mégsem olyan mértékben, mint a régmúltban volt. Tehát valami "javulás" így is észrevehető. De mi van akkor, ha ez is egy ráerőltetés akart lenni. Pusztán egy áltatás. És ha ez tényleg így van, akkor ha valaki nőnek született, az törődjön bele, hogy "alsóbbrendű", a gyengébbik nem? De mi van, ha mégsem igaz a nők alsóbbrendűségéről alkotott kép? Mi van ha az a hazugság, amit ez a patriarchális társadalmi berendezkedésű társadalom diktált az emberi agyakba vagy csak alakította így? Hiszen még az őskorban ez megint másként működött.

De ez az egész több mint zavaros és terjengős, mint azt gondolnánk. Ha belegondolok az ember annál valóban több, mint a társadalom része, szorgos hangyája, alárendeltje. Nem mondom, hogy amit felsoroltam és amit te vallasz az nem az ember, de szerintem ennél sokkal sokrétűbbek vagyunk, mint azt te vagy én valaha is gondolnánk. Több síkból és szemszögből lehet megfigyelni ezt az egészet. Én személy szerint van, hogy "váltogatom" ezeket a nézőpont síkokat. Van, hogy egyén szemszögéből, van, hogy társadalmilag, van hogy mint fajként tekintek az emberre és így tovább. Ez csak puszta hóbortom, de néha van, hogy tisztábban látok rá egy két dologra. Nem tartom magam mindent tudónak vagy realistának vagy liberálisnak, konzervatívnak vagy mit tudom én minek, de úgy érzem fentről nézve minden más, mint a sűrejéből szemlélni az eseményeket.

Lehet, hogy én vagyok az agymosott, lehet, hogy te. Lehet, hogy egyikünk se az, de lehet, hogy mind azok vagyunk.. És most, hogy könnyekig hatódtunk az élet értelmének keresése közben, leállok az írással, mert ez már nekem is sok lett. :D

Végre egy értelmes írás. Így már juthatunk valahova, bár nagyon messziről fogjuk így megközelíteni a témát, de legyen :)

Sok mindent írtál, hol is kezdjem..

Hát először is kicsit fejtsük ki akkor ezt a valóság/igazság témát. Az a helyzet, hogy ez az egész témakör, tehát társadalom, közösség, erkölcs, morál, stb., az ezekkel foglalkozó tudományok nem egzakt tudományok. Ez nem matematika, ahol bármely állítás feketén-fehéren bizonyítható vagy cáfolható(bár ez sem teljesen igaz, Gödel nem teljességi tétele pont ezt bizonyította be, de ennyire ne mélyedjünk bele :)); nem fizika, ahol kísérletekkel és megfigyelésekkel alátámasztható, hogy egy elmélet a valóságot írja-e le, vagy nem.

Azaz tökéletesen megragadtad a lényeget, miszerint nincs objektív, tőlünk független "igazság", ha erkölcsi kérdésekről, vagy "helyes" viselkedésről vitatkozunk. Épp ezért nem is vesztegetnék több szót erre a témára, ha nem bánod, mert ez már magas filozófia, amit én értelmetlennek tartok, mert akár oda is kilyukadhatunk a végén, hogy egy hatalmas, kétf.a.s.z.ú, 3 szemű orszarvú szarván pörög a föld bolygó, aki minden ember agyába egy chip-et rakott, amivel manipulálja az érzékeinket, ezt mi azt hisszük, hogy a föld a nap körül kering, és semmivel sem tudjuk igazolni vagy cáfolni ezt.

Tehát: ki dönti el, hogy a világ merre haladjon, és mihez ragaszkodjanak az emberek?

Két kérdés is van egy mondatban, és nem azt fogom válaszolni, hogy mi lenne a jó, hanem hogy mik a tények. Tehát az elsőre a válasz, ki dönti el, hogy a világ merre haladjon: a vezetőink, legyen szó akár egy politikai/gazdasági elitről, egy diktátorról, egy királyról, stb., ez már koronként és államformánként változik. A második, hogy mihez ragaszkodjanak az emberek: ezt az dönti el, akinek a legnagyobb befolyása van az emberek gondolkodására, régen ezek az egyházak voltak, ma a média.

Nincs "tökéletes" irány.

Mindazonáltal, ha valahova jutni akarunk ebben a kérdésben, és el akarjuk dönteni, hogy egy adott közösség mennyire jó irányba megy, először vizsgáljuk meg azt, hogy a közösség alkotóeleme, azaz egy darab emberi lény mikor megy jó irányba, és ehhez kell valamiféle sikerességi kritériumot felállítanunk.

Erre pedig a biológiai megfigyelések megadhatnak egy választ. Ugyanis minden élőlény - a legprimitívebbektől kezdve egészen a bonyolult létformákig - két dologra törekszik: önfenntartásra, és fajfenntartásra. Ezek tények, így alakult ki az élet.

Tehát, ha most még nem is biztos, hogy világos, hogy mi egy adott ember számára a jó irány, indirekt módon megközelítve a kérdést azt már kijelenthetjük, hogy ha egy élőlénynek - például egy emberi lénynek - nem sikerült a fentebbi két cél közül elérnie valamelyiket, akkor rossz irányba ment az élete. Pl. még kölyökkorában elragadta egy ragadozó, vagy meghalt egy betegségben anélkül, hogy szaporodásra esélye lett volna, vagy éhen hal, vagy valami ilyesmi. Ebből következik, hogy ennek ellentéte a jó irány, azaz: erős, egészséges marad sok ideig, és sok utód világra jövésében játszik szerepet.

Na és most hogy ide megérkeztünk, elkezdhetjük boncolgatni az egyén és a közösség viszonyát, és végül majd eljutunk oda, hogy amennyire csak lehet, racionális választ kapjunk a kérdésekre.

Most ugye ott tartunk, hogy van egy emberi élőlényünk, akinek megvan a két legalapvetőbb motivációja, az evés és a d*gás, ha vulgáris akarok lenni. Ez szép és jó, ezek szerint a közösségnek nincs is semmi értelme, hacsak az nem, hogy legyen a közelben dugásra(szaporodásra) alkalmas hím/nőstény.

Viszont nézzük csak meg az ember fizikai jellemzőit: az állatokhoz képest gyengék, ügyetlenek, védtelenek, lassúak, és tompák vagyunk. Nincsenek támadó "fegyvereink", azaz karmok, fogak, stb. Nincsen vastag bőrünk. Nincsen számottevő testi erőnk, nem tudunk ügyesen mászni, nem tudunk gyorsan futni, nincsenek különösebben kifinomult érzékszerveink. Az egyetlen, amiben felérhetünk az állatokhoz, sőt, tulajdonképpen kifejezetten jól teljesítünk, az a kitartás; nem sok állat lenne képes egy ultramaratont lefutni vagy akár 2-3 napon át folyamatosan gyalogolni. De ez a túléléshez persze édeskevés, csak úgy érdekességképpen említettem.

Tehát: az emberi faj egy egyede önmagában totál életképtelen. Mégis azt látjuk, hogy az emberi faj nem csak simán túlél, hanem prosperál; A bolygó csúcsragadozóivá váltunk.

Adódik a kérdés: miért? Miért sikerülhetett ez? A természet rossz vicce? Nem, a természet kegyetlen, a gyengék elhullanak. Akkor mégis mi az a tulajdonságunk, ami miatt leköröztünk minden más fajt?

Sokan csípőből rávágják erre a kérdésre, hogy az intelligencia, de ez csak részben igaz. Annyira csak részigazság, hogy önmagában az intelligenciánk szinte semmiféle előnyt nem biztosítana nekünk. Bizonyítsam? Rakj ki egy 3 diplomás egyetemi professzort egy kisgatyában az erdőbe, mindenféle felszerelés nélkül. Már az első éjjel úgy megfázik, hogy másnapra gyenge lesz, erőtlen a vadászathoz, gyűjtögetéshez, stb.-hez. Mert hiába gyújt tüzet, azt táplálni kell. És ha alszik, nem tudja táplálni. Ha nem alszik, akkor amiatt gyengül le. És még akkor számításba se vettem, hogy az eső is eshet. Arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs, merre induljon el, ha találni akar valami ehetőt. Röviden: esélytelen, halál vár rá.

De rakj ki az erdőbe egy 10 fős szobafestő-mázoló brigádot(akik feltehetően kevésbé intelligensek, és biztosan jóval kevésbé műveltek egyenként, mint a prof.), és máris sokkal túlélő-képesebb csapatot kaptál. Amíg 2 ember begyűjti az éjszakai tüzeléshez a fát, addig 4 ember 4 különböző irányba elindulva kaját keres(4x akkora esély, h. találnak valamit), a maradék 4 meg mondjuk keres egy barlangot vagy összetákol valami építményt, ami távol tartja a ragadozókat/véd az esőtől. Éjjelre tüzet gyújtanak, mindenkinek csak 1 órát kell őrködnie, tehát mindenki kipiheni magát, mégis egész éjjel ég a meleget és védelmet jelentő tűz.

Tehát, azt látjuk, hogy a túléléshez az elsődleges kulcs az, hogy fajunk egyedei képesek olyan fokú kooperációra egymással, ami az állatvilágban majdnem példátlan.(Jó, persze vannak hangyák, méhek, stb.). A fajok versenyében való győzelemhez persze kellett a kimagasló intelligencia is.

A fenti példában már tetten érhető az a viselkedés, hogy az egyén a saját érdekét beáldozza a köz érdekében, amit végül a közösség más tagjai kompenzálnak. Hiszen logikus, hogy egyenként minden embernek az lenne a legjobb, ha saját magának megteremtené 1. az élelmet 2 a biztonságos menedéket 3. a tüzet éjszakára. Nyilván mindenki qrva éhes, ezért az elsődleges cél a kaja lenne mindenkinek, de aki a menedéket csinálja/keresi, az feladja a kajakeresést, hiszen arra már nem maradna ereje/ideje, viszont aki meg élelmet gyűjt, az feladja a biztonságos szállás esélyét, mert arra már nem lesz ereje/ideje, stbstb.

Na most vagyunk ott, hogy levezethetünk valamiféle sikerességi kritériumot a közösség számára:

Egy közösség akkor megy jó irányba, minél hatékonyabb és zökkenőmentesebb az együttműködés a közösség tagjai között, mivel láthattuk, hogy ez a kulcs az egyén két alapvető céljának - ön- és fajfenntartás - teljesítéséhez.

Az írott történelem is igazolja ezt, csak egy példa: a római hadak azért tudták leigázni az akkori világot, mert a harcmodoruk a fegyelmezettségre és együttműködésre alapult; a barbár hordáknak - bár félelmetes harcosok voltak, egy-egy ellen megettek volna reggelire egy római légionáriust - esélyük sem volt az összedolgozó, fegyelmezett, szigorú formációkban harcoló római csapatok ellen.

Na tehát, látjuk azt, hogy minél kevesebb a konfliktus egy közösségen belül, és minél erősebb az egymással való együttműködésre való hajlam, annál sikeresebb az adott közösség. Hogyan is lehet elősegíteni például azt, hogy konfliktusokat minimálisra redukáljuk egy közösségen belül?

Meg kell nézni, hogy az állatvilágban mi az, ami egy csordában/falkában/akárhol az egyik legtöbb konfliktust generálja: a szaporodás kérdése. A hímek folyamatosan harcolnak egymással a nőstényekért, mert mindegyik meg akarja dugni mindegyiket. Ennek fényében például tök logikus, hogy az emberi közösségekben kialakult a monogámia intézménye, amelyet ma már mindenki természetesnek vesz és elfogad.

Mindenkinek megvan a párja, vele kefél, és nincsenek konfliktusok, vagy legalábbis sokkal kevesebb, mert hát az ösztönök mégiscsak dolgoznak.

Most levezethetnénk nagyon apró lépésenként mindent, de szerintem innen már belátható, hogy miért számít minden emberi közösségben elítélendőnek a lopás, gyilkolás, stb.

Általánosítva az mondható el, hogy egy közösségnek akkor van esélye a sikerre, ha van egy olyan szabályrendszerük, amit mindenki magáénak érez, mindenki egyetért vele, vagy ha nem is ért egyet, de követi.

Nem azt mondom, hogy ettől automatikusan sikeres lesz, de enélkül biztosan sikertelen.

Matekul szólva, ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel.

Aztán, hogy az adott közösség szabályrendszere valójában mennyire jó, azt azon keresztül mérhetjük le, hogy hosszú távon mi történik a közösséggel történelmi távlatokban. De ezt most jelenleg nem látjuk, így nincs is módunk eldönteni az éppen követett szabályrendszerünkről, hogy biztosan jó irányba megy-e majd a közösségünk, vagy nem.

Az mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy ha egy közösségben olyan tendenciák indulnak be, ami az egyéni érdeket a közérdeknél előbbre helyezi, az egyértelműen a sikertelenséghez vezet, mert gyengíti az összefogásra való hajlandóságot, és a bizalmat egymásban. Lásd Magyarország, mindenki csak a saját maga boldogulását keresi, akár másokon átgázolva, és a kiváló természeti adottságaink ellenére meg is van az eredménye. Ugyanakkor lásd Japán, akiknél példásabb csapatmunkát egyik nemzet sem produkál, és látható is, hogy egy kis fostos, kopár szigeten élve felépítették a világ egyik legerősebb gazdaságát. Vagy nézzük meg a zsidókat - figyelem, vérlibsik ne olvassák tovább, mert antiszemitizmust fognak kiabálni -, nagyon összetartanak, nagyon segítik egymást, egyik zsidó a másikat segíti be mindenféle pozíciókba, tehát ez az összedolgozás náluk is rohadtul eredményes. Az már más kérdés, hogy nem szeretjük őket emiatt, mert nem a saját országukban csinálják ezt, hanem - többek között - nálunk is, de valójában tanulni kéne tőlük ebben a tekintetben.

Még egy kis kiegészítés:

"Visszatérve a meleg témához.. Szerinted lehetséges az, hogy ami most a tömegek számára elítélendő, az a jövőben változhat? Esetleg a közelfogadás irányába? Ami most "rossz", az a jövőben "jó" lesz? Vagy ez is csak egy hazugság lenne, egy ráerőltető tényező az emberekre?"

Nem kérdés, hogy változhat, látjuk néhány nyugati országban, hogy változik. A kérdés nem is ez, hanem hogy jó irányba viszi-e a közösséget az ész nélküli tolerancia, és nem csak a melegekre gondolok. Hollandiában már pl. a pedofilok is kampányolnak, hogy a szexuális aktusnál a korhatárt vigyék le 10 vagy 12 évre, nem tom, pontosan melyik. És nem lehet nem észrevenni, hogy pont Hollandia az az ország, amelyik szélsőségesen liberális, azaz a melegházasságtól kezdve a prostitúción és a drogfogyasztáson át az eutanáziáig sok mindent legalizáltak, mondhatjuk azt, hogy élen járnak ebben a világon. Így hát fel kell tennünk a kérdést, hogy nem-e ennek az egyenes következménye, hogy már a pedofilok is kampányolnak, aminek a legalizálását aztán már igazán nem támogathatja egyetlen épeszű ember sem.

De megemlíthetném például a muszlimok fura szokásaival és vallásával szembeni toleranciát is; Hollandiában már a mecsetek nőnek mindenhol, sok helyen müezzinek hangjára kelnek a környéken lakók. És hogy ez hova vezet, abba még belegondolni is szörnyű. Mert szép dolog a tolerancia, és a vallásszabadság, de mind tudjuk, hogy az arab népekből teljesen hiányzik ez a tolerancia. És ha már számottevő politikai erővé válnak az országban - merthogy elég nagy ütemben szaporodnak - akkor törvényszerű, hogy előbb-utóbb választást is nyernek, onnantól pedig akár a saria-t is nyugodtan bevezethetik Hollandiában, és ők nem lesznek ám toleránsak azzal szemben, aki más vallást akar követni.

Pedig milyen ártatlanul indult az egész, ugye? Hiszen mit ártanak nekem személy szerint a muzulmánok a mecsetjeikkel? A vége mégis a legsötétebb iszlám elnyomás lehet..

A nők helyzete valóban teljesen más tészta, és nagyon bonyolult lenne kivesézni az egészet, de végül is megbukott a nőket elnyomásba helyező nézetrendszer, mert nem volt életképes, nem a közösség javát szolgálta.

"Ha belegondolok az ember annál valóban több, mint a társadalom része, szorgos hangyája, alárendeltje"

Hát ebben teljesen igazad van, az öntudatunk és intelligenciánk nem tesz minket alkalmassá arra, hogy az egyéni érdekeket teljes mértékben elnyomja a közösségi érdek.

De nem is emellett törtem én lándzsát, hogy éljünk hangya módra, hanem hogy ne CSAK az egyéni érdek szemszögéből döntsünk és cselekedjünk, és ne CSAK az egyéni érdek szemszögéből mérlegeljünk valamit, hogy jó-e, vagy nem, hanem közösség szemszögéből IS.

Magyarul én úgy képzelem el az egyén vs. közösség konfliktus feloldását, hogy a közösség érdeke felülírja az egyéni érdeket addig a pontig, ami egy emberi lénytől intelligens belátás alapján alapvetően elvárható, azon a ponton túl viszont már nem szabad ráerőszakolni egy emberre semmit, hiszen a jellegünkből fakadóan úgyis képtelenek lennénk betartani.

nem a szülő szexuális beállítottságán múlik, hogy milyen lesz a gyerek gondolkodása...

ilyen logika alapján ugye akkor nem lenne meleg/leszbikus ember, hisz a szüleitől is a hetero kapcsolatot leste volna el, nem? :)

Utolsó már ne is haragudj,de ha nem jöttél volna rá életed során az semmilyen felső nagy hatalomnak nem célja,hogy fogyjon a népesség,sőt,pont az ilyen bankár meg hasonló emberek célja,hogy minél több ember legyen,több ember,több ember költ,több igény,több rabszolga,több szegény.

A gazdagoknak szegényekre van szükségük,hogy gazdagok maradjanak.Mert nem lehet mindenki gazdag.

A népesség csökkenése csak a környezettudatos,önzetlenebb,a környezettel foglalkozó embereket érdekli,akik nem csak sz_arni akarják a bolygót,hanem gondolnak a jövőre is.Ezeket az emberek elsősorban nem a anyagi javak túlzott hajszolása élteti:D

A gyerek,ember nemi érdeklődését nem lehet befolyásolni.

A börtönben akik dugnak nem azért teszik,mert hirtelen vonzódnak a férfiakhoz,hanem,mert nincs más.Nyersen leírva egy eszköz,lyuk kell nekik ahová üríthetnek.De nem a férfi testhez vonzódnak,sőt van olyan is,hogy kényszerítenek rá gyengébbeket,hogy öltözzenek nőnek,mert így jobban azt képzelhetik,hogy egy nővel vannak.Amint kilépnek a börtönből(ezt kutatások bizonyították) ismét nőkkel lesz szexuális kapcsolatuk.tehát az orientációjuk nem változott soha.

Ettől függetlenül nem tartom kizártnak ,hogy valakinek felnőtt korban is változhat az orientációja,de az nem külső hatás,inkább belső biokémiai folyamatok eredménye.

De szerintem ez ritkább dolog,a legtöbb ember szexuális oreintációja már 6-7 éves kor körül rögzül.

Az pedig végképp butaság,hogy a gyerek totálisan olyan lesz,mint a szülő bármiben is.Másrészt egy gyerek nem csak a szüleit látja,hanem más embereket is az utcán.Ha egy meleg pár nevel gyereket,az a gyerek is látni fogja,hogy a társadalom többsége heteró.Lehet,hogy neki ez fura lesz először,de valamiben mindenki más.

Akkor képzeld el,amikor egy meleg gyerek mikor tudatosul benne,hogy ő milyen,nem lát maga körül erre példát vagy támaszt,segítséget,bizalmast,csak rosszat hall,akkor az milyen nyomást helyezhet egy gyerekre.

Ezt egy egyszerű heteró úgy sem érti meg milyen GYEREKKÉNT(amikor még a legnagyobb bajod az kellene,hogy legyen,hogy éppen nem passzol a ruhád a cipődhöz)megtapasztalni egy olyan érzést,ami még a gyereknek igazán nem való,hatalmas dolog ez neki.Főleg,ha nincs senki akivel megoszthatja.

Ezért is lesznek jóval toleránsabbak mindennel kapcsolatban a melegek,mert már gyerekkorban megtapasztalnak nagyon kemény,rideg dolgokat,amikkel még egy felnőttnek is nehéz megbirkóznia.

"gészséges gondolkodású megfelelő partnert kereső felnőtt lesz"

Tipikus korlátolt heteró.

Az eszébe sem jut,hogy lehet a gyerek párkapcsolatot sem akar.

Miért hiszed azt,hogy mindenkinek vágya párkacsolatban élni?:)

Ez kőbe van vésve?

A szexualitás egy biológiai program.

Ha lakatlan szigeten nőttél fel,akkor is beindul.

Vagy a fiúkra,vagy a lányokra fogsz gerjedni vagy egyikre sem vagy mindkettőre.

A gyereknevelésben ez nem meghatározó dolog.

A meghatározó az,hogy milyen környezetben nő fel,milyen emberek veszik körül.

Életképes,gátlásoktól mentes,zavaroktól mentes,egészséges ember válik e belőle,vagy egy elnyomott,pszichés zavarokkal küzdő,érzelmi roncs.

Ez a lényeges,nem az,hogy milyen neművel fog szexelni,vagy hogy akar-e párkapcsolatban élni.

A legfontosabb a gyereknevelésben az életre való felkészítés,és a szeretetteljes környezet megteremtése.

Rengeteg heteró csak úgy világra tojja a gyereket,aztán ahogy esik úgy puffan módon "nevelik".

Ezekből lesznek a sok sérült,zavart emberek.