Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Hogyan hatott rád, ha gyerekké...

Hogyan hatott rád, ha gyerekként bántalmaztak a szüleid vagy tanúja voltál, hogy egymást bántalmazzák?

Figyelt kérdés

A lehetséges, hogy a szakdolgozatomban szerepelnének a soraid és mivel itt abszolult anonimitás van, kérlek, hogy őszintén írj! Szeretném, ha röviden, max. 5-10 mondatban leírnád, hogy mi történt a te életedben, ez mit jelentett neked, hogyan hatott a későbbi életedre. Ha vannak gyerekeid őket hogyan neveled, vagy hogyan nevelnéd ha lennének. Alkalmaznál e testi fenyítést nevelési célzattal stb.

Az életkorodat és a nemedet kérlek írd a végére és ha vannak gyerekeid akkor azoknak az életkorukat is. Nagyon köszönöm, ha segítesz nekem!!! Ez biztos, hogy hasznos válasz lesz :)


2009. nov. 1. 07:36
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
Bocs, csak megjelölöm a kérdést, most nincs időm válaszolni, csak később.
2009. nov. 4. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
100%
Apám is alkoholista volt, már meghalt. Nem vert soha, de lelileg rossz volt így felnőni, mert ezt leszámítva tesómmal és anyuval szép család lettünk volna, jó anyagi körülményekkel. Inkább szégyelltem, soha nem hívtam vendégeket, mert soha nem tudhattam, mikor jön haza részegen. Én kb 14-15 éves korom óta nem is szóltam hozzá, nem is nagyon köszöntem neki, 19 évesen elköltöztem. Ritkán jártam haza. Tavaly meghalt betegségben, de sokan mondják, hogy ilyenkor megbánják, hogy nem életében bocsátottak meg. Én nem ezt bánom, hanem azokat az éveket amiket boldogabban tölthettünk volna, de már nem haraggal, vagy gyűlölettel gondolok rá. Egyébként normális felnőtt lettem, jó munkával, jó iskolákkal, van egy párom aki nem iszik:-), nem érzem, hogy emiatt gátlásaim vagy érzelmi defektem lenne. Bár az tény, hogy amennyit elivott meg elcigizett, abból azért el tudtam volna indulni az életben, és most nem egyedül kellene küzdenem a lakásért a nulláról. Számomra már most a gyerek a legfontosabb, és nincs az a férfi akiért feláldoznám az ő boldogságát. 30/L/13hkm
2009. nov. 4. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
100%
A mi gyermekkorunk is nagyon nehéz volt.Öcsémet és engem a legkisebb dolgokért is ütöttek."Apu"sokszor ivott, nem kellett neki sok és már agresszív volt.Általában én voltam a jó gyerek, öcsém a rosszcsont, de én több pofont kaptam.Ezzel azt érték el, hogy eltávolodtam öcsémtől.Volt olyan, hogy azért kaptam mert megsajnáltam öcsit ahogy püföli az ostorral.(a falon lógott egy fonott 1,5m-es ostor, azt félbehajtva ütött.Legrosszabb emlékem kb 5 éves lehettem valamiért kaptam egy pofont, elestem ő az ingemnél fogva felkapott és eldobott.A földre zuhanva összepisiltem magam.Már ekkor nagyon megalázó volt.20 évesen elszöktem otthonról.Utána is voltak csete-paték, mert kiálltam öcsém és anyukám mellett.Legszívesebben neki mentem volna, de szerencsére mindig előrelátó ember voltam.Mára megbocsátottam apámnak, de a két lépést megtartom. Anyukámat hibáztatom magamba,mert ha nekem ezt művelné a férjem a gyerekeivel már elhagytam volna.Anyu pár éve elhagyta aput..rá egy 2-3 hónapra visszaköltözött..láss csodát mintha más ember lenne otthon. Nem iszik nem dohányzik, pedig 40 éve szívta a cigit.Sokat változott, de a gyerekkoromat nem tudja már megváltoztatni.Még nincsenek gyermekeink, de sajnos párom is hasonló keretek között nőtt fel, megfogadtuk, hogy a mi gyermekeinknek vidám gyerekkora lesz.
2009. nov. 4. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
100%

Én jelöltem meg a kérdést. Engem is vertek, Anya csak néha: 1-1 pofon vagy fakanál, de az nem volt olyan vészes. Apa viszont durva volt, már egész kiskoroban, dackorszakomban kikaptam, mert valamit dühömben a földhöz vágtam. Aztán úgy évente 4x-5x durvábban is kpatunk a tesómmal, mikor-miért - amit egy gyerek "elkövethet". Volt olyan, hogy tesómat az ágyhoz vágta, és monokli lett a szeme alatt, vagy engem kamaszként elkapott, hogy cigiztem, és akkor össze is pisiltem magam :s, aztán otthon a hajamnál fogva húzott a földön, meg ilyenek. Amikor rájött a hoppáré, volt olyan, hogy kést rejtettem a ruhám alá, az ágyam mellé, mert annyira féltem, még most is megremeg a lábam. Apa már meghalt évekkel ezelőtt, előtte "kibékültünk". Nem ivott soha egyébként, és gazdagok voltunk, nagy ház, külföldi nyaralások. Az ő gyerekkora szörnyű volt, őt is verték,13 éves kora óta dolgozott stb, szóval elfogadom, hogy ez történt, nem tudta másképp kezelni az indulatait, de megérteni sose tudom.

Tanulásban segített, amikor nem volt "idegbeteg", akkor minden rendben volt, viccelődtünk, stb.

Hogy milyen hatással volt ez rám? Kamaszként öngyi. kísérlet :S, piálás ezerrel. Most talán azt tudnám mondani, hogy szorongó típus vagyok - némi szociális fóbiával - igyekszem leküzdeni. Már családom van ,a kisfiam 4 éves, kislányom másfél éves múlt. Elképzelni sem tudom, hogy valaha bármilyen formában is megüssem őket, vagy ordítsak velük. 32 / N

2009. nov. 4. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!