Milyen az, ha a két testvér között akár 5 év korkülönbség is van? Aki várt a második babával, milyen volt? Miért várt vele?

Az én fiam 4 éves. 27 évesen szültem. Mikor született, úgy gondoltuk, hogy 2-3 éven belül jöhet a tesó. De másképp alakultak a dolgok. A házunkat elvitte a bank, nekem nem volt hova visszamenni dolgozni, anyósékhoz kellett költöznünk, először 3man 1, most már 2 szobába. Dolgozom már, de még mindig nem biztos ez a munkahely sem, így biztos nem lesz testvére még a fiúnknak 2-3 évig.

Köztem és a tesóm között kereken 3 év van (2 nap eltéréssel), nem szeretjük egymást, sőt nem is tartjuk a kapcsolatot. Unokaöcséim között kereken 2 év van (8 nap eltéréssel), állandó a harc, dulakodás, veszekedés közöttük, nem jönnek ki, pedig már 10-8 évesek, de sosem volt még egy nyugodt percük sem együtt.

Párom és az öccsei között 6 év van, nagyon jó testvérek, anyósom elmondása szerint sosem volt közöttük vita, veszekedés, sőt a párom irányítgatta, tanítgatta a testvéreit, mert ő volt a büszke "nagytesó". Persze szerintem ezekhez nagyban hozzájárul a szülők nevelése, mit tanítanak nekik egymás szeretetéről, mennyire készítik fel a nagyot a kicsi érkezésére. A kis és a nagy korkülönbségnek is megvannak az előnyei-hátrányai. A mi példánk persze nem irányadó, vannak fordított esetek is, csak a mi példánkat írtam le, hogy nálunk ezek a dolgok hogy alakultak.

Szia!

Nálunk éppen 5 év van az gyermekeim között. Amikor az első után letelt a gyes jó volt vissza menni dolgozni a felnőttek közé. Élveztem mind a 3 évet,de a végére már azon kaptam magam, hogy egy normális mondatot nem tudok kinyögni. Mintha az ember agya beszűkülne a 3 évesek szintjére. A barátnőmnek is hasonló tapasztalata volt.

Szóval jó volt nyitni a világ felé újra. Egy kicsit nehéz volt beleszokni az új napirendbe de, egy idő után ment minden.( reggeli felkelés,óvodába menés,időbe odaérjek a munkahelyre stb.) Amikor a második gyermekem megszületett addigra bőven ovis volt az első, délután 3 óráig csak a picivel tudtam lenni és foglalkozni. Az sem volt rossz, hogy amikor az első suliba ment még a másodikkal otthon voltam, tehát tudtam segíteni a tanulásban. Vagy ha kicsit megfürdettem a nagy már segítség nélkül a fürdést intézte. Azt, hogy nem tud majd együtt játszani,nem volt jellemző. Minden korszakban megtalálták a közös játékot. Most veszem észre talán, hogy egy kicsit külön utakat járnak de, igaz a nagyobbik 18 éves a pici pedig 13 éves. Én nem éreztem hátrányát annak, hogy 5 év van köztük, és ez tapasztalatból írom .Ha úgy érzed, hogy nem megfelelő a pillanat akkor semmiképp se vállald most a második babát. Sokkal nagyobb örömet fog okozni ha akkor jön ha majd vágysz rá. Szerintem az a legfontosabb, hogy hogyan neveled őket és fontos ,hogy mindig külön külön is foglalkozzál velük, amikor csak ő van veled ő van a központban.

5 éves volt a nevelt kislányom, amikor kistesója született (fiú) . Most 6,5 éves, a pici 20 hónapos, és nagyon szeretik egymást! Tényleg, olyan erős a kapocs köztük, én ezt nem is gondoltam volna. Egész hétvégén minden percet együtt töltenek, és minden nap suli után is. Alig lehet őket este "szétrobbantani"..:-)

Most 27 hkm vagyok, kislányt várok. Nincs kétségem afelől, hogy a lányom imádni fogja ugyanúgy, mint az öccsét. De nagyon remélem a fiam is így lesz vele. Köztük biztosan lesz egy kis féltékenység, mert a kisfiam nagyon anyás, de igyekszem ezt megoldani úgy, h minden ok legyen..:)