Elolvasnátok ezt a szituációt? Mit gondolnátok ebben a helyzetben?

22 hónapos kislány, a sparban sor, viszonylag hosszú. Apukája készíti elő a kártyákat, amelyekkel fizetni fognak, kislány megkaparint egyet, kérdezi, átadhatja-e ő a pénztáros néninek. Apuka mondja, hogy persze, mosolyognak, a kislány nagyon élvezi, hogy ő fizethet.

Sorra kerülnek, pénztáros néninek a kislány köszön (integet, mondja, hogy szia néni), nyújtja a supershop kártyát, meg a bankkártyát, közben véletlenül hozzáér a monitor széléhez, semmi nem történik, még csak meg sem mozdul a monitor.

Pénztáros néni:

- Vigye már innen ezt a szerencsétlen gyereket, a supershop kártya amúgy is csak a végén kell.

Kislány néz apukára-anyukára, lekonyul a szája, láthatóan.

Mit mondanál?