Szomorú olvasni, hogy egyes apukák semmi sem segítenek a gyerek körül és fél percre nem lehet rájuk bízni a gyereket. De az anyukák miért csodálkoznak?

Kerdezo, ne is foglalkozz a serto hozzaszolasokkal. :-). Sikerult betalalni nekik. :-). Erre mondjak h faj az igazsag.

De teljes mertekben igazat adok neked. Furcsa ezt latni masoktol, es hihetetlen. Pedig elegge gyakori ez sajnos.

5 ev utan vallaltunk babat, az evek soran lattam rajta h sokat segit meg gyerek sem volt. Egyutt csinaltunk sok mindent, megosztva, hiszen mind a ketten dolgozni jartunk akkor is. Miutan megszuletett a lanyunk is kivette a reszet. Mai napig igy van. Tudtam ha neji szulok soha nem lesz okom panaszra, es igy is van. Nem hagyjuk h a masik megszakadjon a munkatol, vagy olyan sincs az egyik vakargatja a tv elott a masik meg nem gyozi a gyereket, hazimunkat, vagy egyszeruen buzlik es szeretne lezuhanyozni stb. Ilyen alapveto dolgojrol sokszor olvasok en is. H apuka arra keptelen ha ddig nezzen a gyerekre meg anyuka gyorsan megfurdik. Na ez mar szanalmas. Az ilyen nem is ember a szememben. De azert tud sirni a ferj szaja ha igenytelennek tunik az asszony.

Elég vegyesek a válaszok. Alapvetően 3 eset van:

1. a férj már a gyerek előtt is sokat dolgozott, így az anya tudta előre, hogy a meló nagyrésze rá marad, de nem tudta, hogy ennyi lesz.

2. A férj megváltozott, ami számomra azt jelenti, hogy nem jött be neki a gyerek téma és megbánta.

3. A férj ugyanúgy nem csinál semmit, mint előtte, csak a feleség erről nem akar tudomást venni vagy úgy gondolta, hogy majd megváltozik.

Na, szerintem erről a harmadik esetről beszél a kérdező, mert itt jön ki az, hogy valaki nem ismeri a másikat vagy álomvilágban él. A többit persze nem lehet előre látni, mert nem vagyunk jósok.

Én azért feltenném magamban a kérdést, hogy a férjem mennyire akarta a gyereket, ha nem hajlandó vele félórát foglalkozni, vagy bepelenkázni, vagy felkelni hozzá időnként éjszaka. Milyen kifogás már az, hogy neki sörözni kell menni a haverokkal, vagy ő nem tud mit kezdeni egy kisbabával? Nekem gáz, meg az is, aki ezt elhiszi.

Én biztos kiakadnék rajta, ha a férjem közölné velem, hogy ő semmit nem csinál a háztartásban vagy a gyerekkel, mert én otthon ülök, ő meg pénzt keres. Mégis ketten akartuk ezt a gyereket vagy csak én akartam "otthon ülni"?

Érdekes, hogy sok férj képes mindenben ellátni a gyereket és jól érezni magát vele, máshol meg úgy jön le, mint az apa a háta közepére sem kívánná az egészet, és azzal bújik ki a felelősség alól, hogy ő meg sem tudja fogni, meg majd eltörik. Hát álljon fel a fotelből, és tanulja meg megfogni, mert az ő gyereke is, és jobb esetben ugyanúgy akarta, mint a felesége.

Nálunk most volt egy vicces eset (nekem legalábbis vicces). Eddig nem volt gond, a férjem munka után simán átvette a gyereket, háztartásban is volt, amit megcsinált.

De időnként megkaptam, hogy ez sincs megcsinálva, az sincs estére, hát a gyerek mellett simán lehetne.

No, engem két hete megműtöttek. Első héten jöttek a szüleim, nem is volt gond. Második hét maradt a férjemre. (Egyáltalán nem emelhetek, plusz meg is rúghat, így le vagyok tiltva a gyerekről. A házimunkáról is, mert erőkifejtéssel jár).

Három nap után a lakás úszott, a férjem meg síkideg volt, hogy semmit nem lehet haladni a gyerekkel.

Őszintén? Röhögtem a markomba :)

Én abban nőttem fel, hogy anyám háztartási robot volt (később beálltam mellé én is, mint egyetlen lánygyerek), mert apám semmit, de tényleg semmit nem csinált otthon. Mindig az volt a szöveg, hogy neki a feladata a "halászat-vadászat". Aztán amikor özvegyen maradt, még egy kávét sem tudott magának megfőzni.

Talán a családi előzmény az oka, hogy későn vállaltam gyerekeket, mert világosan láttam, hogy rám is ez vár majd (gyereknevelés, háztartás, munkahely-mókuskerék).

Szerencsére a férjem sok fokkal jobb apámnál, holott ő aztán tényleg rengeteget van távol a munkája miatt 8havi 2 hét külföldön). Ha itthon van a mosást, teregetést, mosogatást, gyerekfürdetést általában átvállalja, és hozza-viszi a gyereket bölcsibe. Mondjuk így is sok hárul rám (nincsenek nagyszülők, sem egyéb segítség), de azért legalább nem mindig minden.