Pénz nélkül gyermeket?

6. és 17. vagyok (egyedülálló anyuka)

Nézd Kérdező, tudom, hogy csúnya ilyet mondani, de különbözőek vagyok, különböző színvonalon.

Válassz egy neked megfelelő életcélt, életszínvonalat, ebben lesz valahol helye a családnak, gyereknek. Ha ehhez még szükségesnek érzed várni, akkor tedd ezt- ne mások befolyásoljanak a döntésedben, csak a saját józan belátásod és céljaid.

Jó dolog a nagy család, több gyerek is, de ha egy adatik vagy annyit tudtok tisztességgel felnevelni, akkor ő is nagy kincs lesz.

Tisztelet a kivételnek, de én is sok esetben tapasztaltam már azt, hogy a mi környékbeli problémás sokgyerekes családjaink anyukái is mintegy fegyverként használják a népes gyerektábort.

Valahol ez egyfajta irigység is részükről, mert nem jut almára, nem jut jó ovira- de bezzeg én alacsonyabbrendű nő vagyok, mert csak egy gyerekem van.

Ilyenkor jönnek azok a szólamok, hogy "ahol jut egynek étel, ott jut 10-nek is"- erre szoktam mosolyogva mondani nekik azt, hogy szerencsések, hogy jut mindenkinek és teljesült az álmuk, a nagy család.

Én meg akkor vagyok boldog és kiegyensúlyozott, ha az egy szem gyerekecskémnek meg tudom adni azt a tiszta, igényes környezetet, amiben van idő és lehetőség tanulni, egymásra figyelni, fejlődni- és az én otthoni időm sem azzal megy el, hogy mihez kapjak, honnan vegyek pénzt vacsorára, miből lesz az ovis csekk befizetve...

Sokfélék vagyunk, nem baj ez.

Azt látom problémának, ha valakinek sok gyereke van, de magát is képtelen eltartani. A kultúráról, példamutatásról, minőségi együtt töltött időről már nem is beszélek...

Én sem vagyok elfogulatlan, senki sem az- azért az jó, hogy eddid normális válaszok érkeztek, pedig ez egy megosztó kérdés tud lenni :)

"Nem tudom, egyáltalán hány családban vetődik fel a kérdés, hogy csak rákérdeznek a gyermektől, hogy " örülnél-e egy kistesónak?" Mert nekem néha nagyon úgy tűnik, hogy gyermek szava nem nagyon számít..."

erre muszáj reagálnom még (nekem volt örökségem az elején) már bocs, de nem egy gyerek fogja eldönteni nálam, hogy lesz-e testvére avagy sem... ebbe a döntésbe egy gyereknek nincs beleszólási joga... egyáltalán nem is tudom hogy gondolod, pl ahol 2-3 év van a gyerekek között, hogy majd megkérdezi a 2 meg 5 éves gyerekét hogy akartok még kis tesót? jaaaahhh hogy ti nem akkor oké nem lesz... mi 3-an vagyunk testvérek, anyu mamáék segítségével egyedül nevelt fel minket... sose voltunk gazdagok, de mindig volt mit ennünk... ezerszer szebb gyerekkorom volt, mint most sok nagy gazdagságban élő gyerekeknek... és imádom a testvéreimet azt se bánnám ha lenne több is :) ill. bocsánat van még egy húgom apai részről :))

6. 17. 22. egyedülálló anyuka vagyok.

Az előző válaszolónak írnám:

Szerintem a kérdező nem sarkított ennyire, én legalábbis nem értettem félre.

Természetes, hogy nem a gyerek dönti el, hogy legyen-e testvére- abban viszont valószínűleg egyetértünk, hogy ahol extrém sok gyermek van (>3) és igen szerény körülmények- ott azért már kevesebb az "egységnyi gyerekre jutó idő, törődés, jövedelem", mint ahol kevesebb gyerek van.

Írom mindezt a lehető legérzelemmentesebben megközelítve és magam is egyedülálló szülőként.

Ahogyan írtad, te is nagy családból kerülsz ki, ezért boldognak értékeled a gyermekkorod- de ebből nem következik egyenesen az, amit írsz, hogy SOKKAL boldogabb voltál, mint a gazdagabb vagy egyke vagy kevesebb testvérrel rendelkező társaid.

Ez azért erős nosztalgia és csúsztatás.

A boldogságot nem lehet mértékegységgel mérni és mindenkire ráhúzni a mértéket- őszintén örülök, hogy értékes gyermekkorod volt, de hidd el, hogy az lehet egy jó körülmények közé született egyke gyermeknek is.

Ahogyan ezeknek a fordítottja is igaz lehet: vannak borzalmas sorsú többgyermekes és nélkülöző családok, ahol nem a szegénység a boldogtalanság forrása, hanem pl. ivászat, verekedés, erőszak- és ugyanez meglehet a legfelsőbb osztályok családjaiban is.

Nem szabad általánosítani és kérlek NE hidd azt, hogy ahol egy gyermek van és rendezett körülmények, ott már eleve nem lehet boldog egy gyermek, mert nincs sok tertvére.

Az én kisfiam jelentem, ilyen csonka családban él.

Ellenben van egy szerető édesanyja, vannak értékes barátaink (neki is, nekem is), pajtásai, tartalmas együtt töltött időnk, nekem sem a babysitter neveli... szóval nem hiszem, hogy a kimenetből (ki milyen családba született) egyértelműen lehetne következtetni arra, hogy ki mennyire váliki boldog, kiegyensúlyozott felnőtté.

Minden személyeskedés nélkül mondom és tényleg NEM rád vonatkoztatva: de azt figyeltem meg, hogy ez egy végső érv a szerény körülmények között nagy családban felnőttek kezében: valamilyen téves megfontolásból azt hiszik, hogy ahol normális anyagi körülménynek állnak rendelkezésre, ott az már csakis a szeretet rovására mehet :)

Hát nem :)

Nem csak végletek léteznek: az egyik oldalon szegénysorból kitört többdiplomás, szerény, okos, erkölcsös gyermeké és másik oldalon a gazdag szülők elfuserált drogos egyke gyerekéé- ez egy nagyon széles spektrum, ott vagyunk mi középen valahol mindannyian, nem? :)

Már félve említem meg, hogy azért "sajnos" (vagy nem:) STATISZTIKAILAG nagyobb az esélye a jobb körülmények közé született gyermeknek arra, hogy maga is felnőttként jó körülmények között éljen, mint a rosszabb sorsú társainak.

Ennek több oka van: egyrészt a hozott minta, hogy nem okoz gondot a jó iskolával járó költségek kitermelése, a tehetséggondozás, a minőségi felszerelések, hogy egyetem mellett esetleg nem kell minden áron diákmunkázni éjszaka és fáradtan tanulni, hogy idegennyelvet lehet anyanyelvi környezetben tanulni stb.

Ezzel együtt tudom és hiszek abban, hogy a tehetség és az anyagi helyzet nem egyenesen arányos.

Szerény körülmények között is el lehet érni tisztes megélhetést, szép életet- de talán nehezebben, vagy több áldozattal.

...emiatt viszont azt a következtetést levonni, hogy te vagy más boldogabb egy harmadiknál- nemcsak oktalan, de nem is túl elegáns :)

(egyébként tényleg örülök a jó sorsodnak és jó lenne még több ilyet olvasni)

Szép napot: az egyedülálló, egy gyermekes anyuka (a vélhetően boldog kisfiával)