Akik nem adták be, mert nem akarták, vagy nem szeretnék beadni bölcsődébe a gyermeküket, miért?

Én nem dolgozok, tehát van időm. Akkor minek adjam be?

Játszón isközösségben van, plusz járunk babausziba is.

Három kisfiam van, a legkisebb 1 éves.

Nagyon várnak vissza a munkahelyemre, hogy újra betöltsem a hivatásomat, de addig nem megyek, míg óvodás korba nem ér a legkisebb (nem tervezünk több babát, szóval a munkába való visszaállásom két év múlva esedékes).

Azért nem volt egyik sem bölcsis, mert ezek a mi anya-gyermek éveink, soha többé nem lesz ilyen, hogy kizárólagosan én nevelem, gondozom őket. Számomra és számukra is fontos ez az együttlét. Szerintem ezt nem kell bővebben taglalni, aki anya, az érti.

Nyilvánvaló, hogy a bölcsiben nem kapna semmiben sem többet, mint amit itthon megkap vagy megtanul.

Aki anyagi okok miatt adja be bölcsibe a gyermekét, azt persze megértem és nagyon sajnálom is, nem lehet könnyű.

Nekünk - Istennek hála - nincs ilyen gondunk.

Én nem tartozom teljesen a kérdező által megjelöltek táborába,mert az én 2 éves fiam bölcsibe jár.Viszont az rám is igaz,hogy nem szerettem volna beadni.Pontosan azok az okok miatt,amiket már előttem leírtak.Nagyon nehéz a gyereknek is és nekem is,de sajnos nem volt más választás.Már annak is örülök,hogy eddig sikerült halogatni a dolgot,mert igazából már egyévesen be kellett volna adom és elmenni dolgozni,de nem voltam képes rá,hogy az egyéves gyerekemt otthagyjam egy idegen helyen,idegen emberekkel.Most egy év elteltével szintén nem könnyű,sőt borzasztóan szívszorító,amikor ott kell hagynom a síró gyereket,meg már a reggeli érkezésnél,azt hajta,hogy megyünk haza.:(

Viszont ha úgy döntöttem volna,hogy továbbra is maradok itthon és nevelem a gyerekemet,akkor sajnos rövid időn belül még az alap feltételeket sem tudtuk volna biztosítani a rossz anyagi helyzet miatt.Gondolok itt az élelmiszerre,tisztító-és tisztálkodási szerekre,ruhaneműre,számlákra,kötelező befizetendőkre stb.

Tudom,hogy rajtam kívül sokan járnak még hasonló cipőben,sőt szerintem a legtöbb olyan szülő,aki 2 éves,vagy annál fiatalabb gyerekét bölcsibe adja,kényszerből teszi azt,nem pedig azért mert az a meggyőződése,hogy ez a legjobb,amit a gyerekével tehet.

Nem egészen tartozok ide,de azért leírom:

Az én lányom bölcsis volt majdnem egy évig,aztán idén áprilisban kivettem,és majd most októberben fog oviba menni,azóta itthon vagyunk.Nem bírta a bölcsit,az egészsége nagyon megsínylette,alig járt,kórházban voltunk több alkalommal is.Ma már haragszom magamra,hogy belesodortam ebbe a tortúrába,habár nem tudhattam,hogy ez lesz.

A párom nagyon szeretne kis testvért,de megmondtam neki,hogy csak úgy,hogy kalkulálja bele,hogy 3-3,5 évig biztosan itthon maradok vele.

Így én csak eü-s szempontból nem adnám,mert nekem szerette a bölcsit,és nekem is jól esett,hogy nem voltunk non-stop együtt.Ma már másképpen gondolom.Mindent a gyerekért!