Fiatal anyukák! Gondoltátok már azt, hogy elrontottátok az életeteket, azzal hogy ilyen korán vállaltatok gyereket?

Még nem:D Én is 21 vagyok,amikor kiderült,h babát várok én hezitáltam,viszont párom rögtön akarta...ő fedezte fel,h terhes vagyok,ő tudta meg előbb,h kislány,ő tartotta először a karjában:)

Az az igazság,h stabil a kapcoslatunk,ha nem lett volna az nem vállaljuk be(ayagilag érzelmileg jól állun szerencsére)

Azt gondolom,h egy gyerek boldogságot hoz a családba és beépül közénk,attól nem kell feladni az életed mert ő van:)Én is járok mellette fősulira is, dolgoztam is végig, a bulik meg...hát nekem most lesz pár hónap nyugi(úgy fél év:D) és aztán belecsapok én is a lecsóba,de párom havonta egyszer-kétszer elmegy, és ha picit nagyobb lesz Abu, hozzánk is jöhetnek kis összeröffenésekre:)

Én így vagyok boldog:) Megmaradtak a barátaim a bulik, hamarosan lesz diplomám, maradt a munkám amit imádtam, de elsősorban van egy szerető párom és a világ legtündéribb epergombóca az enyém:)Szerintem ennél nem kell több:)

Aki meg azt mondja,h elcsesztem az életem az mind olyan aki már elcseszte az övét:)Annyit mondok nekik,h nem kell irigykedni:)

poén OFF (nem tudom kihagyni):

kikérem magamnak, én is fiatal anyuka vagyok :) (30 éves) :) :)

38 vagyok, de nem kifakult mackónnadrágban, csapzottan ülök otthon. Ez nem kor kérdése.

2 gyerekm van, a kicsi még szopik.

Hajmosás 5 perc, szőrtelenítés szintén.

ha elmegyünk otthonról, felveszek egy normális nacit, felsőt és kész.

Én 20 évesen szültem, nem volt tervezve, de nem bántam meg :) Most 23 leszek tavasszal. Én azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy később jobb lett volna szülnöm, de ettől még nem bántam meg, hogy szültem, ráadásul arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ha nem szülök, akkor most ott tartanék, ahol. Tudni kell, hogy én kamasz koromban nagyon csúnyán tojtam az iskolára, akkor kezdtem el a 11. osztályt levelezőn, amikor a fiammal voltam terhes, mert ekkor éreztem azt, hogy felelősséggel tartozom a gyerekemért és valami normális munkahelyre szeretnék majd elmenni dolgozni, nem oda, ahol korábban dolgoztam. Most éppen egyetemre járok már :) És nem tudom, hogy ha nem lenne gyerekem, akkor ide járnék-e.

És szerintem sincs olyan, amit sose tehetnék már meg. Nekem már nem olyan pici a fiam, én el szoktam menni havonta egyszer szórakozni, tehát ez nem hiányzik az életemből. Mint írtam, a tanulásról sem kellett lemondanom. A pénz nem vet fel, de megélünk. Mire gondolsz, mi az, ami még hiányozhatna és gyerek mellett nem lehetne? Még az utazás jutott eszembe, de szerintem én gyerek nélkül sem jutnék el a közeljövőben Izlandra, pedig az kicsi korom óta nagy vágyam. De egyszer tuti elmegyek oda, csak ennél fontosabb dolgokra kell(ene) a pénz. Ennek az álomnak az elérésében nem az hátrálat, hogy gyerekem van. Hanem, hogy 1. nincs rá pénzem 2. arra végképp nincs pénzem, hogy valakit magammal vigyek, egyedül viszont nem mennék, más meg nem olyan megszállott, mint én :)

Most mindenki megerősít, de nem hidd hogy nincsenek olyanok akik megbánták, hogy korán szültek (kinek mi a korán? szerintem egy tervezett gyerek 21-2-3 évesen nem korán, én inkább a tizenvégefelé járó korosztályra gondolok). Csak erről nem szabad mesélni mert rombolja az illúziókat. De azért van egy-két kérdés ahova írt kétségbeesett anyuka, hogy megbánta, és jobb lett volna később mert nincs semmi élete stb...

Amúgy az egyik kérdező miért gondolja azt hogy akinek nincs gyereke az egyedül van és azért nincs neki mert karrierista? Hát ez nagyon nem így van. A legtöbb ember akinek nincs gyereke, és nem azért mert nem talál megfelelő partnert, azoknak általában tartós komoly kapcsolatuk van. Azért mert valaki nem akar gyereket, és szeret dolgozni, még nem karrierista szingli felelősségtől félő, önző személy...