Gyereket akar de én korainak tartom, mit tegyek?

Kisgyermekes édesanyaként én még megfontolásra ajánlanám azt a szempontot is, hogy te magad alkalmasnak érzed-e magad szülőnek? (19 évesen sokan még nem, ezt neked kell eldöntened).

Van-e az ismerőseid, családod körében kisbabás, kisgyermekes szülő, akivel őszintén tudsz beszélgetni a nehézségekről is (anyagiak, éjszakázás, párkapcsolat alakulása a gyermekszületés után, intimitás, munkamegosztás stb.)? Hasznos lenne.

A gyermekvállalás nem csak és nem elsősorban az a cuki rózsaszín álom, ami a magazinokban van.

Az anyagiakra is felhívnám a figyelmet. Dolgozol? Van elegendő biztosítási idő a hátad mögött arra, hogy ne évekig segélyen legyél a kicsivel otthon? (2 év bejelentett munkaviszonyra gondolok, elsősorban NEM minimálbérre)- tudod milyen ellátások járnak? Mennyibe kerül egy gyermek alapvető ellátása az első mondjuk 5-10 évben?

Megoldott a szülőktől külön életetek (lakhatás, megélhetés)?

És bizony úgy kell mindezt végiggondolnod, hogy ha valamiért te is azon nők közé tartozol pár év múlva, akik egyedül kényszerülnek nevelni a gyermeküket- akkor minden körülmények között egy szerény szinten legalább, de el tudnád tartani magatokat kettőtöket akkor is, ha a kedves édesapa nem mutat nagy hajlandóságot pl. a megítélt tartásdíj fizetésére?

Házasok vagytok vagy élettársak? (válásnál, vagyonmegosztásnál igenis van jelentősége!)

Ha te nem akarsz még, akkor ne legyen gyermeketek, mert a közös gyermek a közös akarat, elhatározás és tervezés mellett is bizony nagy feladat egy pár számára- ha az egyik fél bizonytalan, akkor borítékolható a konfliktus, esetleges boldogtalanság, szétválás.

Egy értelmes kapcsolatban ezeket meg lehet beszélni.

Az élettársaddal üljetek le és beszélgessetek a jövőbeni terveitekről- ha szeretnél gyermeket csak később, akkor ezt is mindenképpen jelezd neki.

Csak azért ne menj bele, mert úgy érzed, hogy érzelmileg sakkban tart, érzelmileg zsarol vagy azt helyezi kilátásba, hogy emiatt elhagy vagy tönkremenne a kapcsolatotok- akkor hagyni kell, hogy ez megtörténjen! Hidd el, kizárólag a közös egyetértés az, ami számít ebben az életreszóló döntésben!