Kinek nincs gyereke? Lehet boldogan élni nélküle?

Én nem akartam gyereket, ezt mindig is hangoztattam. Aztán mikor a 3-szor lettem terhes (2 abortusz után), nem mertem vállalni, hogy elvetessem, mert féltem, mi van, ha később akarok és mégsem lesz. 26 éves voltam. Ugyan boldog voltam gyerek nélkül és nem tudom magamtól mikor döntöttem volna úgy, hogy legyen, de nem bántam meg sőt.

És higgyétek el, persze, hogy igaz, hogy akinek nincs gyereke (és nem is akart) boldog, mert nem tudja milyen lenne gyerekkel. Akinek van az tudja, hogy milyen az élet gyerekkel és gyerek nélkül milyen lenne. Sivárabb.

És nem lepontozni kell ezeket a véleményeket, hanem csak elfogadni. Igen lehet boldog gyerek nélkül az ember, mert nincs összehasonlítási alapja!

34. A főoldalon láttam kiírva a kérdést, és pont hogy a gyermektelenekhez szól, ha jobban megnézed, szóval nem értem a pampogásod!

Mégha azzal jönnél, hogy a gyerekesek minek jönnek ide, még lenne is alapja a böfögésednek...

Ennyit a teóriádról.

Néha elképzelem, milyen lenne gyerekkel, és nem tetszik.

Van, aki elképzeli, és nagyon is tetszik neki.

Az, akinek lesz gyereke, nem önfeláldozó, mert saját döntése volt a gyerek. Ha valamit vállalsz, nem jár azért jutalom, mert viseled a következményeit.

Azt pedig végképp nem értem, miért mondják sokan azt, hogy a gyerek olyan felelősség, amit vállalni KELL. Mintha a gyerekvállalás azt bizonyítaná, hogy te vagy az abszolút felelősségteljes.

Pedig nézzetek körül. Tényleg szép lenne, ha csak a legfelelősségteljesebb emberek vállalnának gyerekeket, de ez nem így van. Olyanoknak is lehet gyereke, akikre egy hörcsögöt sem bíznék.

Azt pedig nem értem, miért lenézendő az, ha valaki ismeri a korlátait.

Ha az ítélkező emberek szaporodnak, gyűlölet fog folyni mindenhonnan, mire öregek otthonába kerülünk. És nem a gyerekeitek fognak ott ülni veletek, hanem én leszek a lakótársatok, és szarrá fogjuk szórakozni magunkat.

spec azt sem értem, mi lepontozandó van abban a véranyáktól meg vérapáktól ha vki gyermektelenül is boldog... A kérdés nem úgy szólt, lehet-e boldogan élni nélküle? A válasz az, h igenis lehet. És persze lehet magyarázgatni jobbról balról, h istenem jajj jajj miért. Egy felnőtt ember el tudja dönteni h miért. Sokkal nagyobb hibának gondolom, ha vki agyatlanul majd csak lesz vmi alapon vág bele. Anélkül h érett lenne rá.

Tessék ez például 20 évesen szült leírása alapján de kb minden sorából süt az elégedetlenség, az irigység: "

Csak én gondolom úgy, hogy kizsákmányolják a testvéremet?

Bátyám barátnője sokkal fiatalabb mint ő. Kb 3 éve vannak együtt. A csaj minden tekintetben az ellentétem, egyszerűen semmivel sem értek egyet amit csinál. Egyetemista, ha jól tudom nyáron fog doktorálni, tolmács-fordító. Érdekes módon, tele van pénzzel, mert folyton fitnesz, meg ilyen krém olyan krém, millió ruha, meg már harmadszor mennek kirándulni a nyáron. Gyanítom, hogy mindez a bátyám pénzéből. A csaj kb egész nap más se csinál, csak tornázik, meg gyerekotthonos gyerekekkel járkál ide oda (állatkert, játszóház, strand...stb) persze ezért pénzt nem kap. Eljár néha tolmácsolni, meg állítólag éjszaka fordít, de nem hiszem, hogy annyit fizetnének érte, hogy teljen arra a sok ruhára meg egy magyarországi, egy csehországi wellness hétvégére plusz egy mallorcai nyaralásra...az a gyanúm, a bátyám fizeti mindezt."

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__testveri-..

Íme egy "anyuka", aki szült, de kb mki élete fontosabb a sajátjénál. És még hány ilyen van Te jó ég, és ezt adják továb...

Nem tudom mivel jobbak ők nálunk, gyermekteleneknél.