Elvárható egy családtagtól (nagyszülőktől, testvérektől), hogy jöjjön vigyázni a gyerekre? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

Természetesen elvárni nem szabad ilyesmit, hiszen nem kötelessége. Az is igaz, hogy mindenki magának meg a párjának szül, viszont..

Egy normálisan müködö családban szerintem a nagyszülöknek nem feladat, illetve nem fáradság ha picit vigyázni kell az unokákra. Nálunk a legnagyobb boldogság, ha láthatják az unokát. Plusz anyukám mindig mondja, hogy mekkora segitség volt anno számára a saját anyukája, hogy milyen sokat segitett. Igy szerintem nálunk ez természetes.

Ez nagyon sok mindentől függ.

Milyen viszonyban vannak?

Milyen gyakoriságról van szó?

Dolgozik-e, van-e más feladata az adott családtagnak?

Szerintem elvárni nem lehet. De egy normális családban általában a nagyik szeretnek az unokákkal lenni. És ha idejük és egészségi állapotuk engedi, akkor szívesen vigyáznak rá. Na meg, ha ugyanazon a helyen élnek és nem 200 km-rel távolabb :)

Az NEM várható el, hogy állandóan azt lessék, hogy mikor van szükség arra, hogy menjenek.

Viszont az szerintem elvárható, hogy a szükséges mértékben segítsenek annak, akinek kisgyereke van a családban. Nem azért, mert az illető nekik szülte a gyereket, hanem azért, mert egy családban a családtagok alapvetően segítenek egymásnak. Legalább is normális családokban. Nekem anyukám vigyáz a gyerekemre, ha dolgom van, vagy ha valahová el szeretnénk menni a férjemmel, én meg például áthozom ide a kutyáját, amikor ő elmegy nyaralni, vagy munkaügyben elutazik valahová. Öcsém ugyanez, ahogy ő vigyáz az unokaöccsére alkalmanként, úgy én pl. felkészítettem nyelvvizsgára. Nem csere-bere alapon, hanem mert családtagok vagyunk, segítünk egymásnak, ha kell. Nyilván lehet egymásnak azt mondani, hogy "bocs, most nem érek rá", vagy "ne haragudj, de már más programom van", de ha nincs akadálya, akkor illik segíteni egymásnak. Na meg normális ember mérlegel is ilyenkor. Ha pl. felhívom öcsémet, hogy jöjjön át vigyázni a gyerekre, mert mi moziba szeretnénk menni, de ő már megbeszélte a haverjaival, hogy kirándulni mennek, akkor nincs belőle semmi gáz, ha nem jön, majd mi elmegyünk máskor. De ha azért szeretném, hogy jöjjön át, mert mondjuk nekem sürgősen orvoshoz kell mennem, mert egy kés áll ki az oldalamból, és addig szeretném, ha vigyázna a gyerekre, akkor tahóság lenne azt mondani, hogy bocs, de ő most kirándulni megy.

Mindenki annyi gyereket csináljon, amennyit el tud látni egyedül is. Ott valaki valamit nagyon elszámolt, ha már elvárás a segítség a nagyszülőktől, rokonoktól.

Az unokázást meg ne keverjük ide, nem ugyanaz 2 órát eljátszadozni a babával úgy, hogyha sír, vissza lehet adni az anyukájának, meg más mondjuk egész nap ellátni egy gyereket. (etetés, itatás, játék, pelenkázás, jövés-menés, főzni rájuk, stb.)