Megszökött a gyerek otthonról. Ti hogyan beszélgetnétek erről vele?

Csakhogy lehet, hogy nem akart szó nélkül eltűnni, hanem kereste az apját, de nem találta... az ajtót nem tudta kinyitni, maradt az ablak. Hova ment volna? Naná, hogy az oviba. Az egyetlen helyre, ahova biztosan tudja az utat és biztos benne, hogy van ott felnőtt.

Enyém is tud ezer dolgot, pl hogy vizes lábbal nem rohangálunk a konyhakövön, mert olyan, mint a jég, és ha hanyatt esik, szétmegy a feje a padlón... vissza is mondja. Mégis ahogy kinyílik a fürdő ajtó, rohan vizes lábbal a szobájába.

És tudja, hogy magasból nem szabad leugrani, mert megsérülhet, de azt már nem érti, hogy a játszótéren a mászókáról miért nem szabad.

A gyerek csak saját eszközeivel oldott meg egy problémát... még ha rossz is volt ez az eszköz, a hunyó a buliban az apuka.

És hiába nem tartozik ide (minek írtad ki a kérdést akkor?) ez fölött nem tudok napirendre térni: egyedül hagyni egy 7évest otthon???

Az én hétévesem elmegy a közeli zöldségesbe egyedül, kb 500 méter, meg egyszer a piacon is volt. Élvezi az egyre nagyobb feladatokat, ő megy be a pékségbe, ha arra járunk. Én kinn maradok, ő tudja, hogy szeletelve kérjük, ha ilyen nincs akkor olyat. stb. igaz, hogy egy kis városban lakunk ahol kb. mindenki ismer mindenkit, plusz mindig van nála teló, ha valami adódna...

Szóval azért a 7 éves az nem dedós, ok, persze nem világkörüli útra, de szerintem már el lehet engedni ide-oda...

"...ő megy be a pékségbe, ha arra járunk. Én kinn maradok..."

ez így teljesen oké.

De ha azt írnám, hogy amíg én bemegyek a boltba, a 7évesem kint marad... az is rendben van szerinted?

Közel hasonló korú gyermekem van.

Ne is haragudj, de első körben a drága férjeddel beszélgess el, mert ebben a történetben őt terheli minden felelősség és adjon hálát a jószerencséjének, hogy nem történt baj.

Ilyen korú gyermeket miért kell egyedül hagyni?

Nem, nincs "jajj kiszaladok" meg "jajj már 7 éves, mi történne" stb. a férjed igenis felelőtlen volt.

...és az egy (súlyos) dolog, hogy ott hagyta egyedül- de még annyi esze sem volt, hogy bezárja maga után a kaput? Tárva-nyitva hagyott mindent és elment? Vagy hogy kell azt elképzelni, hogy a gyereknek volt lehetősége és ideje kimenni, elgyalogolni az oviba stb.?

Ebben a helyzetben én a férjemre bíznám azt, hogy ezt lejátssza a fiammal, ha eltolta, igyekezzen helyrehozni.

(igen, a gyerek előtt is szépen beismerni, hogy "nézd Pistike, hibáztam, nem szabadott volna egyedül hagynom, nyitva hagyni a kaput stb.)

Igen megosztó eset mint látom,de akkor vagy az én fiam túl "érett", vagy nem tudom. Ő is 7éves, és én is el engedem a közeli boltba, reggel a suliba már csak a pékségik kísérem, veszünk reggelit ő megy tovább. Igaz,kis falu. Ha hétvégén nincs kedve boltba jönni (kb5perc)mert mesét néz,nekem meg sem fordult a fejemben hogy ne menjek át egyedül. Még az udvarra se megy ki úgy hogy ne szólna. Szerintem egy 7éves annyira nem kicsi már hogy lépten nyomon a sarkába kell lenni.

A fiaddal el kell beszélgetni,hogy soha többet ne csináljon ilyet, fel kell hívni a figyelmét rá, hogy azt szabad amit apa meg anya meg enged, és tud is róla. Egyébként én anno pont haza szöktem az oviból,tudtam hogy nem szabad de hiányzott anyu :D

Mondd el neki, hogy milyen szörnyű dolgok történhetnek vele, ha elszökik. Elrabolják, bántják, megharapja egy kutya, eltéved és nem tud többé hazajönni. (Persze feltételes módban,) Inkább féljen, tudjon ezekről, minthogy azt higgye, hogy semmi baj nem történhet, szóval meg lehet tenni.

Szerintem nem nagy gond, hogy egy 7 évest pár percre otthon hagyott az apja. 7 évesen már nem kisbaba, elég értelmes ilyenkor. Nyilván nem szó nélkül tűnt el az apja, hogy a gyerek elinduljon a nagyvilágba keresni. Meg írta a kérdező, hogy meg volt beszélve mit csináljon amíg nincsen otthon.