Megszökött a gyerek otthonról. Ti hogyan beszélgetnétek erről vele?

Amit a fiam mesélt: Reggeli mesenézés közben kérdezte az apja, hogy jön megy, mi legyen, ő csak annyit reagált, hogy jó. Nem figyelt arra, hogy mi is a kérdés. És csak azt vette észre, hogy apa nincs sehol, az ajtó zárva. Itt pánikolt be, és indult neki a világnak. Hirtelen azt hitte, hogy nem csak a boltba ment az apja, hanem otthon hagyta egész napra egyedül.

Amit a férjem mesélt: 8:58kor elindult a pékségbe, előtte megkérdezte, hogy akkor öltözik vagy mesét néz, és azt a választ kapta, hogy mesét néz. 9:08ra ért haza, és az fogadta, hogy gyerek sehol, és indult is keresni.

Aki ismeri a fiam azt mondta erre, hogy

a: a gyerek eltervezte, hogy megy oviba, bábszínház miatt, ezért szökött meg, és a riadalom az csak színjáték vagy az utcán eszmélt rá, hogy ez nem is olyan egyszerű ez a kóborlás.

b: apával nem akart otthon maradni tovább, és inkább lelépett, az oviba meg tudja az utat és azért ott kötött ki, előtte volt otthon valami közte és az apja között ami felzaklatta azért volt riadt.

És csak azért nem volt rajta semmi, mert egyedül nem tud felöltözni most.

Én a magam részéről próbáltam elmondani a törpének, hogy ilyet nem szabad csinálni, mennyire ránk hozta a frászkarikát, hogy milyen baja is származhatott volna. Hogy ha ilyen történik legközelebb mit csináljon, mit ne csináljon.

"de nem lett baja a kóborló-mormollónak:D" eddig bírtam komoly maradni. Egyszerre tudtam volna seggbebillenteni, és agyonszeretgetni.

Az a fiam volt aki nekiállt gügyögni.

Az apjával nem is lehet erről beszélni. Minek fujjuk fel ennyire...