Miért vagytok féltékenyek azokra az anyukákra akiknek igenis van idejük, kedvük magukra, a párjukra, b. nőkre baba mellett?

Irigy nem vagyok, max. szerencsésnek gondolom azt, akinek olyan nyugis gyerekei vannak, hogy sírás és frusztráció nélkül mindent meg tud oldani mellette. Irigy azért nem vagyok, mert az én gyerekeim ugyan többemberesek, de senki gyerekével nem cserélném el őket millió okból, tehát butaság lenne más gyerekre irigykednem.

Amit kicsit irigylek, az a nagyobb városokban élők lehetőségei pl. gyerekprogramok, klubélet tekintetében.

Olvastam azt a kérdést. Én nem vagyok irigy, annál a kérdésnél sem cseszegettem a kérdezőt, én inkább csak annak adtam hangot, hogy számomra ennek a semmittevésnek nincs értelme. Nem firtatom, hogy a gyerekével mennyit foglalkozik, mert utálom az ilyen jellegű sárdobálást, és nyilván eltölt a gyerekkel annyi időt, amennyire szüksége van, és egyáltalán nem ezt akarom elvitatni attól a kérdezőtől. Nekem csak ez a hű de jó, mennyi időm van, nem kell dolgozni, hurrá, ez volt fura. Én azt aláírom, hogy több dologra van időm, mint amikor dolgoztam (bár két gyereknél már kissé más a helyzet, ezt ott is írtam, nincs az, hogy egész nap ahogy esik, úgy puffan, mert a nagyobbért időre kell menni, ami amúgy elég rendesen félbe is vágja a napot), de nekem furcsa, ha valaki ezt a többletidőt nem valami hasznos dologra fordítja. Lehet, hogy ez nálam szakmai ártalom, én nagyon sokat foglalkoztam a munkám során a nők munkaerő-piaci helyzetével, és látom, tudom, hogy a gyerekkel otthon töltött idő alatt mennyit romlanak az esélyeik, elsősorban pont azoknak, akik ebben az időszakban egy fikarcnyit sem foglalkoznak saját maguk képzésével, a szakmai tudásuk szinten tartásával, vagy akár csak a kapcsolatai fenntartásával.

Én a nagyobbik gyerekem mellett végig tanultam, most a kicsivel vagyok itthon, és saját vállalkozást készülök elindítani. Sokan használják a gyed/gyes időszakát nyelvtanulásra, valamilyen szakmai továbbképzésre, magasabb végzettség megszerzésére, vagy akár a munkájuktól független önképzésre. Én annak örülök, hogy ezekre van időm. És ezért fura a számomra, amikor valaki azon lelkendezik, hogy nagy ívből elkerül mindent, aminek köze van a munkához, és abban leli örömét, hogy nagyokat alhat.

Én erről a kérdésről beszélek: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Nem olvastam, hogy a kérdező a doktoriját írná, de ha igen, akkor elnézést, felületesen olvastam. Ha viszont egy másik kérdésnél volt ilyen, akkor nekem az kimaradt.

Én nem irigy vagyok. Csak az zavar, ha valaki kap egy eszik-alszik problémamentes babát és meg van arról győződve, hogy a saját érdeme, hogy mellette könnyen boldogul.

Vagy: szó szerint nulla sérülés mellett kiesett belőle a gyerek, és azt hiszi, hogy más csak elhagyja magát, amiért a gyerek születése után hónapokkal se jár még futni, edzeni (s véletlenül sem pl.: a szétbarmolt alfele, méhsüllyedése, hüvelyfal-előreesése miatt kerüli az intim tornán kívüli "sportot").