Anyák! Titeket eddig mikor és mivel készített ki legjobban a gyereketek/gyerekeitek idegileg?

Ugyanazokon vagyok kiborulva, mint tavaly is ahogy látom, a korábbi válaszombol. (A vizes fürdőszobás)

A helyzet igy egy év mulva már, egyenesen tarthatatlan. Sokkal de sokkal rosszabb.

A szándékos rosszakarás és nem hat rá semmi. Ha elbeszélgetek vele, ha kiabálok, semmi.

Bármit amit féltek. Pl vasalot ledobja, lábast le akarja rántani főzés közben, kidobja wc-be a dolgaim, hosszabbitoban piszkálgat vékonyabb dolgokkal, lecseszés sirás rivás, és folytatja, filccel neki áll az ajtot összefirkálni.

Először arra fogtam hogy nem értheti mi az anyagiasság, elvégre egy gyerek nem látja sulyát annak ha mondjuk egy kocsit felkarcol és hasonlok, nem tudja mi az hogy pénz, érték ill a tárgyiasság fontosságát ugyan miert fontos egy kocsi, miert fontos egy ajto hogy tiszta maradjon, miert ne dobja ki a dolgaim a wc be.

Ma már annyit ért, hogy anyának fontosak a tárgyak, akkorhát hajrá, bosszu, mert nem adta ide a telefont.kiabált? Sirtam? Sebaj. Nézzük mi legyen a következő mert még mindig nem adta ide a telefont.képes 5-10 percen belül vihar után ujabb es ujabb károkat okozni. Le akarta rántani a lábast a tűzről? Beparancsoltam a szobába es elkezdi a falat firkálni direkt.

Folyamatosan bosszuhadjáratban van. Hiába a szép beszélgetés is,hogy neked nem telefonozni kell hanem játszani még, a szemet is roncsolja, de hiába a kiabálás, hiába az idegösszeomlás is.

Középiskola első és második osztályát úgy járta a fiam, hogy nekem végig görcsölt a gyomrom.Nem akart tanulni sem, bejárni sem.Elsőben fegyelmit kapott, másodikban hajszál híján kirúgták.Azt hittem sose járja ki a sulit.Harmadikra valahogy helyre rázódott nagyjából.Nekem a négy év pokol volt a kamasz fiammal.Egyedül neveltem őket.A lány most 12 de már előre félek...

Szerintem a kamaszkortól nincs rosszabb...

Ezektol a sztoriktol steril leszek ^^

Es ujra realizalodik bennem, milyen jo a csend, a nyugalom es a tisztasag.

Köszönöm Istenem, hogy CF vagyok :D Nagyon brutál, amiket meséltek, érdekes, ezt soha senki nem említi meg, amikor épp nyüstölnek, hogy nő vagyok és szülnöm kell, mert az ej de milyen csodálatos és a gyerek az élet értelme. Biztos vagyok benne, hogy vannak szép pillanatok is, de ezt én nem vállalom, sorry.

Egyébként pár dolog visszaköszönt nekem is, anyám mesélt ezt-azt :D Előszeretettel szaladtam el a pelenkázás elől, ha csendben játszottam, akkor gáz volt, egyik fülemen be, a másikon ki, amit anyám mondott...

Kisgyerekként anyám elmondása szerint iszonyat hisztis voltam, viszont rongálni nem rongáltam bár ebben valszeg közrejátszott hogy enyhébb dolgokért is úgy tud üvöltözni hogy még így 21 éves fejjel is félek tőle.

Öcsém 10 évvel fiatalabb nálam szóval bár nem a gyerekem de a születése pillanatáról emlékszem mindenre. Na ő érdekes eset, utcán üvöltős hisztit nem csap de otthon... nyitott ajtónál számítógépezik és hangosan kiabál mindenhez, visítva röhög, ha megkérem hogy maradjon már csöndben én se nyitott ajtónál bömböltetem a filmet meg elkezd visítozni hogy JÓLVANÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.

Igazából ami ki szokott akasztani az a pizza. Szüleim néha hoznak 1-1 fagyasztott pizzát nekünk, betesszük a fagyasztóba és megesszük amikor kedvünk van. Vagy mikor még ott találom az enyém. Pontosan tudja hogy az enyém de apámat kérdezi meg hogy megeheti-e mert ő meg nem tudja melyikünké aztán még velem üvöltözik a gyerek hogy kussoljak éhes volt.... hát bocs, ÉN IS. Vagy van hogy nem szól hogy hoztak ,a sajátját megeszi aztán vár pár napot és megkérdezi megeheti-e az enyémet (amiről eddig nem tudtam) majd duzzog ha nem. A szélét nem szereti ezért csak kint hagyja az asztalon és visítozik ha megkérjük dobja már ki a SAJÁT ételmaradékát.

Illetve a kérem-köszönöm nem az erőssége, pontosabban jobban szereti a "csinálj nekem szendvicset azonnal" majd kivágja a hattyú halálát ha nem mert ő "éhen hal" (ha nem vagyunk otthon simán megcsinálja magának). Egyik nap hoztunk kaját és direkt kivártam hogy ha nem is szépen de legalább böfögjön ki valamit hogy "hoztatok nekem is?" vagy "odaadnátok?" egy élmény volt nézni ahogy fél órát dübörög fel-alá a házban miközben morog és néha felkiált hogy ÉHES VAGYOK és KAJÁT AZONNAL.

Na most nekem ehhez sincs türelmem szóval jelenleg azért sem akarok a közeljövőben gyereket mert legit attól félek hogy elborulna az agyam és lendületből pofánvágnám mikor a házicsicskájának kezel vagy sikítozással akar megoldani valamit.