Sorstársak kerestenek!? Akik szinte nulla családi segítséggel több gyereket nevelnek? Nektek nem fáj hogy a család nem nagyon akar segíteni?

Nekem anyum sokat segít, de csak anyukám! De már ez is nagyon jó dolog! Ha nem dolgozik, és épp van valami elintéznivalónk, akkor vigyáz a gyerekekre. Nemrég született a legkisebb, és jött, főzött, mosogatott, vasalt, vagy a nagyokat terelgette! :)

De másra nem tudunk számítani! :( Pedig közel lakik a másik nagyszülő is! De amúgy tényleg kár erőltetni,én is beláttam! Nyilván, hogy az ember magának szüli a gyereket, de azért jól esne a segítség néha napján.....jaj azt nekem is mondták szülés után, hogy pihenjek, de a terhesség alatt is, persze egy 2 éves mellett lehet is pihenni....mégse jött senki, hogy lefoglalja a gyereket!

6,5 éves, 2,5 éves és egy hónaposak a gyerekek és az én férjem is sokat dolgozik, de ha itthon van sokat segít!

Technikailag nem zavar, megoldjuk bébiszitterrel.

Inkább az fáj, hogy így a gyerekemnek "nincsenek" nagyszülei, nagybácsi-nagynéni, unokatesók. Nekünk gyerekként ez teljesen természetes volt, a mindennapjaink részei voltak szinte. A gyerekeinknek csak mi vagyunk, meg persze ők egymásnak. Ez bizony elszomorít, mert bárhogy szépítjük is, valami kimarad a gyerekkorukból :-(

maga a segítség hiánya az utóbbi 7 évben nem volt gond, megoldottuk :)

viszont nekem is az fáj amit az utolsó ír, hogy annyi mindenből kimaradnak :( nálunk talán nem is az a baj, hogy nem akarnak segíteni, hanem hogy dolgoznak. sokat, hogy eg tudjanak élni. a szabadnapjukon meg fáradtak. átmehetünk, örömmel látnak, de akkor is inkább én segítek...

én annyi de annyi élményt kaptam gyerekkoromban a nagyszülőktől, vittek mindenhova, na ez bánt, hogy enyémnek ez nem lesz :(

Hát nézd. Egyrészről, ha ismered a családodat, akkor pontosan jól tudhattad, hogy nem lehet rájuk számítani. Másrészt valóban magadnak szülöd a gyerekeidet, ha szerencsés vagy és vannak nagyszülők, akik szívesen unokáznak, akkor azt megköszönöd, de alapvetően a te gyerekeidért te vagy felelős egyedül és a férjed. És nem szép dolog másokra mutogatni és másoktól várni a sült galambot.

Harmadrészt, egy kis személyes dolog. Van egy majd' 4 éves unokaöcsém. Akkor sem szívesen vigyázok rá, ha fizetnek érte. Miért? Mert olyan neveletlen idióta, amilyet még életemben nem láttam. Követelőzik, mindent akar, ha vmi nem úgy történik, földhöz vágja magát és visít, mint a malac a vágóhídon.Nem hagyja, hogy az ember megebédeljen, vagy elmenjen wc-re, mert az nem létezik, hogy 2 percig ne rá figyeljen mindenki. Ha kérdezek vmit, ami nincs az ínyére, akkor egyszerűen ignorál. Ha beszélgetek a párommal, akkor vagy beleordít a fülembe, vagy az államat maga felé fordíta, mert most ő beszél (!). Spicli és elferdíti a dolgokat. Pl teregetés közben véletlenül megütöttem a szárogató szélével, de nem fájt neki, még nevetett is. Délután az anyjának már úgy adta vissza, hogy én agyon ütöttem... Utálatos kis kölyök, nem kedvelem. Persze tudom, a te gyerekeid hibátlan nevelést kaptak, de ne felejtsd el, nővérem is meg van győződve nevelési elveinek tökéletességéről. + természetesen létezik az, hogy a családod egyszerűen ezzel nem akar foglalkozni, mert csak, de itt vissza is mehetünk az egyes pontra....

Nálunk egy időben anyám elvállalta láthatóan szívesen őket. Aztán azt hallottam vissza a családban, hogy folyton nála vannak a gyerekek, meg volt halva magától, hogy mekkora mártír. Ez hetente nem vol több egyébként 2-3 óránál összesen, ráadásul általában a kicsi alvásidejét érintette, vagyis csak egy épületben volt vele, mert aludt, semmi esemény nem volt.

Anyósomék egy utcában laknak velünk, semmit nem segítenek, kb. havi egyszer látják őket. Ezért inkább megoldom magam, nagyon rosszul esik az egész.