Megbántam az akkori döntésemet vagy más okozza?
19 évesen született a kisfiam. Imádtam. 2 éves volt amikor várandós lettem a kistsóval. Nagyon akartuk. De a kicsi születése után 4 hónappal ok nélküli testi tüneteim lettek. Máig tart de semmi szervi bajom sincs. Pánik beteg sem vagy. A doki szerint lelki eredetű, plusz kimerültség. De mára már olyan gondolatok is átfutnak a fejemen, hogy bár vártunk volna még.. szeretem őket nagyon de néha olyan irígy vagyok hogy más eljár otthonról én meg már 4 éve itthon ülök.. barátok és szabadidő nélkül..
Már napi szinten sírok.. elegem van. Meg lehet kövezni, megérdemlem.. De tavaly októberig míg nem volt semmi bajom imádtam a családos életet.. jo voltak gondjaink, anyóssal éltünk együtt, sok vita volt. Lehet ettől van? De már március ota külön élünk tőle jobban kéne hogy legyek. Nem?
Olyan tanácstalan vagyok :(
Most is azon kiakadtam, hogy megcsípett egy méh.. Sírtam mint egy dili.. Annyira rossz.. árnyéka vagyok a régi önmagamnak.. vagy már az sem. Volt így valaki? Mi lehet ez? Kiégtem? Depresszió??
Nem tudom.. mert nem ülök sötét szobában és egy kiadós sírás után jobban is vagyok.. Nem tudom mi lehet ez. Bocsánat, hogy hosszú lett!!
válasza:Ez depresszió.
Miért vagy bezárva? Nincs baráti kör vagy lehetőség elmenni valahova?
Eleinte csak testi tüneteim voltak. Lelkileg csak pár hónapja vagyok rosszul.
A páromom és a családomon kívül nincs senkim. A barátok a gyerekek érkezésével egy időben eltűntek :(
válasza:Nekem gyerekek nélkül, még jóval szülés előtt volt egy ilyen időszakom. Egész egyszerűen mindenen kiakadtam, ha hoztam egy döntést, után azonnal megbántam. Egy eset van, amire tisztán emlékszem: akartam venni egy nyári papucsot, ott álltam a boltban, és nem bírtam eldönteni hogy kék vagy piros legyen. Ennyi volt a gond. Úgy kiakadtam tőle, mintha vége lett volna a világnak...
Ezután jártam egy darabig pszichológushoz. Konkrétan soha nem mondta meg, hogy mi volt a bajom. Tulajdonképpen csak beszélgettünk, de biztos használt, mert elmúlt a dolog és azóta sem jött vissza szerencsére. Ennek már 14 éve.
Lehet hogy sok apróságtól besokalltál, ez bárkinél előfordulhat. Ha van rá lehetőséged, érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, már pár alkalom is tud segíteni.
Amúgy a monotonitásba is bele lehet fáradni. Minden nap: gyerek, főzés, mosás, rendrakás, játszótér, takarítás, stb. Hiába mozdulsz ki, ha 4 éve ugyanolyanok a napok, az nem jó.
Én most várom a kistesót, táppénzen kell lennem, pihennem is kell, de már most néha kiakadok azon, hogy nem csinálhatok semmit, pedig azért az itthoni dolgok az én feladatom, csak ugye nem nagyon megyek sehova. És még csak 3 hónapja "ülök" itthon.
Nem mondanám, hogy depressziós vagy, csak kicsit eleged van mindenből.
De én nem vagyok szakember, ez csak a saját véleményem.
válasza:Én is keresztül mentem ezen, bár volt mellé egy rakás nehezítő tényező. Én is jártam pszichológushoz, nekem is segített.
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de sikerült.
válasza:Keress fel egy szakembert!
Szerintem tipikusan az az eset, amikor túl korán jöttek a gyerekek, nem volt lehetőséged egyedül felnőni, élni és bármit is tapasztalni az önálló életből, hanem nyakadba szakadt egy rakás teher, amiről fogalmad nem volt, mekkora súllyal nyom majd. A korodbeli "barátok" pedig valószínűleg nem voltak kiváncsiak a gyereksírásra vagy éppen a kakis pelenkákra, mert ebben a korban ezek marhára nem érdeklik őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!