Ti hogy bírjátok egyedül 2 kicsi gyerekkel?

Nem vagy rossz anya! Mindenkinek elege van néha. :-) Ha ez vigasztal, én 3 gyerekkel vagyok itthon, munka után (vagyis dolgozom is, igen :-D) - úgy, hogy a párom külföldön dolgozik, a legkisebb bölcsis, a legnagyobb pedig SNI-s. :-)

Mozdulj ki a gyerekekkel! Kell néha egy kis felnőtt társaság! És kitartás! Próbáld a jó oldalát nézni! :-)

Én ugyan ebben a cipőbe vagyok. Egyedül 90%-ban. Nagyon fárasztó. Aztán ha haza esik a férjem van hogy akkor se jár le csúnyán mondva a műszakom.Este kel a kicsi enni 2x. A nagy kel 6-kor. Utána megy az őrület estig. Én vettem a nagynak babakocsit most azzal elvan a kicsi meg nem szeret 5 percnél tovább egyedül lenni úgyhogy mire csak az udvarra kijutunk kajával,teával,szörppel babakocsival 30 perc. Én nekem is néha elszakad a cérnám de próbálok higgadt maradni. Én általában sokat megyek velük kocsival ők élvezik én is hogy csend vam megy a zene. Vagy szoktunk zenére táncolni, fürdödni egyet délután vagy délelőtt (ez attól függ mennyire vagyok ki mint a p...a) Ha végképp nem birom kapcsolom a mesét. Altatni próbálok egyszerre általában sikerül akkor áldom az eget hogy köszi! Hát sajnos mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai.

Én mikor leülök akkor kell szörp kaja mese jön a postás a szomszéd..... Nincs pihenő.

Egyszer olvastam az anyúzdán hogy olyan mintha egy szenzor lenne a fenekembe ami jelez a gyereknek,kutyának,apának, szomszédnak!

Én sajnos nem sajnos mikor nagyon nagyon nagyon nagyon sok kimegyek elszivni egy cigit.

Vagy olyan is volt már hogy egyszerűen ledőlten és pihentem. A nagy érdekes módon elvolt még oda is bújt hozzám a kicsi meg mellettem feküdt hogy ne kelljen kikelni 5 percig. Olyan relaxba mentem 5 perc alatt. Aztán vége lett és ittam egy kávét.

Szóval bocsi hosszúra sikerült de kitartás!

3 gyerekem született kis korkülönbséggel, a legnagyobb 3,5 éves volt, mikor a második testvére született. Én úgy indultam el velük, hogy egy gyereket felöltöztettem, kiraktam a zárt körfolyosóra, aztán a következőt, legvégül magamat.

Az utcán meg nem kellett mellettem jöjjenek, csak azt kellett megtanulni, hogy fogadjanak szót, és ha azt mondom "állj", akkor álljon meg. Ez azt jelentette az elején, hogy sokszor én rohantam a gyerek mellett babakocsival, csak arra figyeltem, hogy olyan távolság legyen köztünk, ha mégsem fogad szót, el tudjam kapni az úttest előtt - a legkisebbnél ez rendszeresen előfordult, elég nehezen szokta meg a szófogadást. Ha meg mégsem fogadtak szót, az volt a bünti, hogy kézen fogva kellett egy ideig jönniük.