Tényleg az élet értelme az utódnemzés? Mi van, ha én nem akarok gyereket?

10-es vagyok:

És hogy az élet értelme mi? Mindenkinek más, de nincs olyan hogy ez vagy az. Az egy dolog hogy életének értelmet ad hogy gyereke lesz de nem azt jelenti hogy semmi más dolog ezen kívűl nem ad az életének értelmet. A gyerek egy nagy dolog az életében annak akinek fontos hogy legyen de ez nem azt jelenti hogy emellett semmi más értelme nem lehet az életének, az élet ennél azért színesebb hogy választani kelljen: A vagy B variáció közül. Én pl. az ABC-t választom - ez az életemnek az értelme.

Én pont így voltam, mint te kérdező. Aztán terhes lettem. A legjobb dolog, ami történhetett velem, a két gyerekem. Ezt csak az érti, akinek van. Az idegesítő kis görényeket, most kis vidám csodának látom. A "csak" egy feladat a gyerekvállalás érzésből, az "ez az élet értelme" érzés lett. Minden nap nézem őket mosolyogva, és hálát adok értük, hogy vannak nekem!

Na ez volt a pozitív oldala.... :D

A negatívot fedezd fel magad! :D

De tényleg megéri! Ki ne hagyd! :D

Nem az élet értelme. Az emberiség pedig nem fog kipusztulni, mivel a társadalom elenyésző része az aki nem akar gyereket vállalni. Így is rengeteg olyan ember szül akinek marhára nem való gyerek, és hulladékokat nevelnek belőlük. Illetve megnőnek, nevelődnek a környezetük által, mert hogy szülői nevelés az sok esetben nincs egyáltalán.

Nem mindenkinek célja a gyerek. Akinek az az egyetlen életcélja, azért van a párjával, hogy potyogtasson pár gyereket, szíve joga. De ne várjon érte kitüntetést, és ne higgye, hogy ettől nagyobb érték, mint a többi ember.

Mi nem akarunk soha a férjemmel gyereket. 10 éve vagyunk együtt. Társat szerettünk volna találni, a házasság is fontos volt számunkra, de ennyi. Az előtt sem akart egyikünk sem babát, hogy megismerkedtünk. Nagyon vigyázunk is, hogy ne legyen, több módszerrel is védekezünk egy időben. Ha muszáj lenne, abortuszra is elmennék, de ezt igyekszünk elkerülni. Eddig sikerült.

Azért vagyunk együtt mert szeretjük egymást, nem az utódnemzés miatt. Azért mert a legfontosabbak vagyunk egymásnak, mert együtt akarunk lenni.

Mindkettőnknek fontos a munkája, amiből nem akarunk kiesni, fél évre sem, amennyi a szülési szabi. Évekig meg pláne nem lenne otthon egyikünk sem. Nincsenek olyan problémáink amiket egy gyerek érkezése generálna. Szeretjük, hogy van időnk egymásra, hogy a kapcsolatunk nem szorul háttérbe egy gyerek miatt. Van időnk magunkra is, pihenni, a hobbinkra, szórakozásra, barátokra, élni. Rendezett a környezetünk, nincs folyton kupi egy gyerek miatt, mert pl játszik és széthagy mindent, hiába szedi össze az ember, 10 perc múlva olyan mintha semmit nem csinált volna.

A legfontosabb, hogy nyugalomban élünk. Ha ahhoz van kedvünk akkor éjszakázunk a haverokkal, ha pedig ahhoz akkor döglünk egész hétvégén, vagy elmegyünk kettesben csavarogni. Nincs nyaggatás, hogy menjünk fagyizni, menjünk a játszótérre, nincs folyamatos aggódás, idegeskedés, hogy vajon milyen ember lesz a gyerekből, ha felnő, jól nevelem, rosszul? Nincs bevált módszer arra, hogy ne egy elkallódott lezüllött egyén váljon belőle. Elvégre senki nem akar sorozatgyilkost nevelni, mégis valakiből az lesz.

Nekünk ebbe a nyugalmas életbe nem fér bele a gyerekvállalás. Se türelmünk, se kedvünk, se hangulatunk nincs az egészhez. Csak nyűgnek tartjuk, ezért nem akarunk. Az anyagi terhekről nem is beszélve. Azért meg nem fogunk vállalni, hogy a társadalom nagy része ne ítélkezzen. Ha ettől értelmet nyer az életük, akkor tegyék csak.

Mi sem kérdezzük meg senkitől, hogy miért akartak vagy akarnak gyereket, és nem ítéljük el őket amiért bevállalják, ha azt nem felelőtlenül teszik. Ez fordítva is így kellene legyen. Egyszer talán eljut oda a világ, hogy az emberek nem akarják beleütni az orrukat mások magánéletébe.

A gyerekmániások és ősanyák nyugodtan lepontozhatnak, ha ettől boldogabb lesz az életük, nem érdekel.