Akiknél nem az lett a baba neme, mint amit szeretett volna és emiatt elkeseredett, esetleg depresszióba esett, az ultrahangot követően mennyi idő után tudta feldolgozni, elfogadni?

Epilepsziás. Sok orvost megjárt, mire az egyik neurológus azt mondta a gyerekvállalásra, hogy "talán". Nála maradt, megtervezték a terhességet, volt előtte MRI-től kezdve mindenféle vizsgálaton, újfajta kezelést előkészítették (a bevált epilepszia gyógyszerétől súlyos rendellenessége lehet a magzatnak). Teherbeesés után nem volt túl jól, vérzett is, sokszor elájult, kétszer nagyon felment a vérnyomása, ezért javasolták az abortuszt, amibe nem ment bele. Rohama eddig nem volt a terhesség alatt, de ha így folytatja... :(

Viszont most, hogy kiderült a neme és elszállt a remény, hogy valaha is lesz kislánya, nagyon kiborult. Olyanok is eszébe jutottak, hogy ha nem szedi az epilepszia elleni új gyógyszert, akkor leválik a lepény és talán kezdheti újra, mivel nem lesz élő gyereke, így engedélyezik az újabb babát és az lehet, hogy lány lesz. De soha nincs egyedül otthon, a szomszéd nő otthonról dolgozik, sokat van Lilinél, apánk nyugdíjas, ő is szinte egész nap vele van, a férjének is rugalmas a munkaideje és ahogy tudok, én is rögtön rohanok hozzá. Sokat sír vagy csak fekszik szótlanul, de hétvégén ordibált, hogy a barátnőjét csak véletlenül csinálta fel az egyéjszakás pasija, neki bezzeg lánya született és XY nevű osztálytársának is, Bruce Willis-nek 5 lánya van, meg ennek és annak a hírességnek is lánya van, mi is ketten vagyunk lánytestvérek stb. Orvosnak szerintem nem vallaná be, hogy mennyire kiakadt azért, mert fiú a baba.