Hogyan jöttetek helyre a szülés utáni depresszióból?

Én ugyan nem depis voltam, "csak"átmentem automata robot üzzemmodba, szoptatni, fejni, fürdetni, altatni, mosni, szoptatni, fejni, ..és igy tovább ami egy idő mulva kicsinált

Először egy Vida Ági idézet okozott változást, valami olyasmiről szolt, hogy néha csak egy kar vagy ami elringat, néha csak egy kéz ami segítően simogat, stb stb, de a gyermek számára mindez(a biztonság) jelenti milyen csodálatos a világ, pont mint anya

A másik ami felállni segített, hogy nem arra kezdtem orientálodni hogy ne sirjon, hogy vigasztaljam, hanem azt tettem első helyre hogy mosolyt csaljak az arcára.

Tudatosan szakitottam időt arra, hogy nem csak szoptatas, fejés, babakocsizás, ringatás legyen, hanem csak úgy önmagában minden nélkül a szeretet áramoljon. Nem azt nézni hogy tele e a pelus, éhes e, stb, hanem csak Őt nézni, csak úgy Vele beszélgetni, csak úgy szeretetből.

Igazábol tényleg csodálatos a babakor, csak ezt akkor lehet észrevenni, ha megállunk és minden mást félreteszünk.

Én akkor kaptam élete első tudatos mosolyát, amikor azt mondtam neki először, hogy szeretlek. Én azon tűnödtem, vajon érti e ezt egy nemrég született baba, aki még a szavakat sem ismeri, de jött a hatalmas örömteli mosoly és boldog kapálózás. Csak egyetlen szótól :)