Okos dolog az "Amit nem akarsz, azt nem kell megcsinálnod" elv alapján gyereket nevelni?

A nevelt lányom is ilyen szellemben nőtt fel. Most 13 éves, hetedikes. Ha nincs kedve, nem tanul, nem ír házit, volt,hogy nem volt kedve dolgozatot írni, így üresen adta be a lapot. Ennek eredményeként rosszak a jegyei, alap dolgokat nem tud, önállóság, kitartás nincs benne. A művészeti suliban megmondták a tanárok, hogy hiába van tehetsége, nem tudnak vele mit kezdeni, mert királylánykodik, és nem csinálja a feladatokat.

Álmai, vágyai persze vannak, de nem tesz értük semmit, éjszakánként pedig sír, hogy semmi nem jön össze neki.

Szeptembertől iskolaválasztás, szeretne az erős sulikba menni, mint a barátnői, de jelenleg esélye sincs, hogy bejusson.

A viselkedése sem a legjobb, gyakran bunkó, beszólogat. Nem tud viselkedni.

Evés közben csámcsog, nem tud rendesen késsel-villával enni, mert még nem volt kedve megtanulni.

Ha nincs kedve, nem mos hajat, nem mos fogat, pedig fogszabályzója van, így különösen oda kellene figyelni a fogápolásra.

Szóval tök jó ez a nevelési módszer....arra, hogy egy életképtelen csődtömeget neveljen az ember.

Bizonyos határokon belül jó dolog, de te kilóméterekkel átlépted már ezt a határt. Így csak egy életképtelen, önző akarnokot fogsz nevelni.

Ebben a korban bőven elég ha a felkínált lehetőségekből ő választhat ruhát, vacsorát, vagy a hétvégi kirándulás helyszínét.

Nem kell semmibe venni az akaratát, hanem ésszerűen megtanítani arra, hogyan járhat a legjobban anélkül hogy közútálat tárgya legyen. Mert ezzel csak azt fogod elérni, hogy utálni fogják az iskolában, a diáktársai és a tanárai is.