Szerintetek gáz ha így vállal valaki gyereket?

Ferjem szivesen elcserelte volna a hiperszuper telefonjat, szamitogepet, gyonyoru hazat egy vele foglalkozo szulore. En pedig nem adnam a gyerekkoromban szuleimmel toltott idot ugyanezekert vsak azert, mert igy panellakasban kellett elnunk, es allami oviba jartunk.

Szerintem egy gyereknek, ha nincsenek a szuloknel stresszt okozo megelhetesi kuzdelmek, tehat van mit enni, van teto a fejuk folott, es bizhatnak benne, hogy ez igyis marad, akkor onnantol mar egy kisgyereknek tobb pluszt ad, ha a szulei tobb idot toltenek vele, mintha a meg tobb penzre mennek ra.

Hát ezzel csak az a baj (többek között), hogy bent lakó dadusok 1-2 évente általában váltják egymást, ritka az aki kitart egy családnál 5-10 évig, mert hát a dadus élethelyzete is változik, tehát nem olyan mintha mondjuk a nagymama vigyázna a gyerekre. Mire megszereti, jól kijönnek, jön a következő, és mire felnő a gyerek látni fogja h mi az igazán fontos a szülei életében (a karrier). Biztos sokan vannak egyébként a felső tízezer közül, külföldön is, akik így nevelnek gyereket, ez egy más életforma, de nem gondolom h ez a legjobb a gyereknek. A túlzott luxus amúgy is felesleges és torzítja az ember józan ítélőképességét, világképét mert azt gondolja h ez az alap és ha abba születik nem tudja értékelni amije van.

Az a véleményem h az anyuka legalább a baba 1 éves korát megvárhatta volna.

Én már azokon a bébiszitter kereső hirdetéseken is csodálkozok, amiket úgy hirdetnek, hogy hétköznapokon fél 4 és fél 8 között kellene vigyázni ovis és/vagy kisiskolás korú gyerekekre, amíg a szülők haza nem érnek. Ez miért jó? Jó esetben egy ovis 8-kor már ágyban van, mikor látja a szüleit ha hétköznap bébiszitter megy érte oviba/iskolába? Valaki még külön bele is írja h együtt is kéne tanulni a gyerekkel aztán lefektetni...

Ez megint a munkamániáról szól csak, mert akinek van pénze bébiszitterre, az nem keres rosszul és megtehetné h ne 8-ra, hanem legalább 6-ra hazaérjen.

A lényeget már többen kifejtették előttem.

Igen, nagyon nagy gáz. Nem való nekik gyerek.

Mikor harom honapos voltam, felgyulladt az epp felujitas alatt levo hazunk (a villanyszerelo elrontott valamit a haz mogott levo istalloban)

A csalad tomkrement. Az allataink, a felkesz butorok, a teto, a padlo... Minden odaveszett. A biztositas epp a hitelt fedezte.

Egy eves koromig a nagyim nevelt minket (4 volt a noverem, es 6 a batyam). Anyu 12 orazott minden nap, plusz napszamba ment, apu Ausztriaban favago lett, kethetente lattuk.

Aztan a mama leesett a lepcson, es mar nem tudott jarni, kesobb pedig ebbe belehalt.

Ezek utan mondhatni, a falu nevelt fel. Volt, hogy oviban voltam, volt, hogy egy random nenivel, de vigyaztak ram a konyhasnenik is. Ki hogy ert ra.

Nem lettem gyokertelen, sot! Tucatnyi nagymamam, nagypapam lett, es csodas gyerekkorom. A testvereimnek szinten.

Es nagyon szeretem a szuleimet es csodalom oket.

Mivel nagyon pici korától ezt szokja meg a baba, neki nem lesz furcsa. Mondjuk a két hét még nekem is erős kicsit, pedig alapvetően én nem húznék semmilyen határvonalat, hogy meddig KELL otthon lenni a babával, de ha belegondolok, két hét alatt még össze sem szoktam rendesen a gyerekkel, sőt, az elsőnél még a szülés után helyre sem jöttem addigra teljesen. Nálam mindkettőnél 3 hónapos koruk volt az, amikor azt éreztem, hogy már képes vagyok összeszedettebben mással is foglalkozni, addig csak figyeltem őket, magamat, a szokásainkat alakítgattam. De van, akinél ez gyorsabban megy biztosan.

Viszont azért így, hogy az anyának saját vállalkozása van, és sokszor magával is viszi a babát, egész más, mintha egy beosztott lenne valahol, egy irodában, egy üzletben, vagy akárhol, és napi 8-10 órán keresztül nem lenne vele a gyereke két hetes korától.

Addig, amíg ez mindenkinek megfelel így, szerintem nincs gond. Akkor van gond, ha egyértelműen érzékelhető később, hogy a gyereknek ez nem felel meg, és akkor sem változtatnak rajta, pedig megtehetnék.

Azért az hogy az anyuka visszamegy dolgozni, például részmunkaidőben, meg hogy minden tizedik szökőévben látja a gyerekét, nem értem, miért egy kategória. Nem adta a gyereket lelencbe, nem mondott le róla, nem szakította meg vele a kapcsolatot, csak idejének egy részét munkával tölti. Miért csak végletekben lehet gondolkodni? Igen, van, aki egész gyerekkorában csak fényképen látta a szüleit és lelkibeteg lett. Meg van, akinek bezzeganyukája van és 12 éves koráig öko-bio-hurcibaba volt, egy ágyban aludt a szüleivel 20 éves koráig, 32 évig szoptatták, a legújabb divatok és szakirodalom szerint nevelték, és lelkibeteg lett.

-->> Valami normális megoldás teljességgel elképzelhetetlen?