Mikor lett a gyerek az élet értelme?

Mindenkinek más és más fontos. Természetesen egy babát tervező anyukának először is egy megfelelő végzettségre és egy ideális társra van szüksége a gyerekvállaláshoz.

Egy olyan nő, aki pedig inkább karrierista szeretne lenni, nincs szüksége másra, kvázi csak arra, hogy élvezze a munkáját és egyre fejlődjön tovább.

Mindenkinek szüksége van valamire ahhoz, hogy elviselhetőbbé tegye az emberi létet, kellenek motivációk, célok, amiket (nőként) szeretnénk elérni, legyen szó a karrierről vagy akár egy kisbabáról. Célok nélkül fásultat leszünk, nem lesz semmi olyan, ami miatt lenne értelme felkelni, ami boldoggá tenne minket majd a jövőben.

Igazad van abban, hogy a gyermek (mint ahogy sok minden/mindenki más is) az életünk része, és abban is, hogy szabadon döntünk abban, hogy mit és hogyan szeretnénk.

Leírom az én példámat, 19 éves vagyok egyébként

Végzős vagyok, jövőre elkezdem az egyetemet csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon (igen, eléggé a témába vág). Mindig is szerettem a gyerekeket, és úgy érzem, ez lenne számomra a tökéletes hivatás, ez adja majd meg az életem értelmét, mert eddig hosszú éveken át csak "magoltam", hatalmas elméleti tudást halmoztam fel, aminek nem veszem semmi hasznát, leszámítva az érettségit. De szeretnék majd valami olyasmit csinálni, ami boldogsággal és megelégedettséggel tölt el, ami értelmet ad a hétköznapoknak. És nekem ezt az értelmet a gyerekekről való gondoskodás jelenti. Plusz az, ha majd a párommal babát tervezünk, a kapcsolatunk kiteljesedése lesz.

Nem tudom, mi a véleményed arról, amit írtam, lehet azt mondani, hogy még túl fiatal vagyok ehhez a témához, de viszonylag fiatalon szeretnék majd anya lenni, miután megszereztem a végzettségem és dolgoztam. Szóval, ha úgy vesszük, nekem a karrier és a gyerek is az életem értelme lesz, mert mindkettő boldoggá fog tenni.

Utolsó válaszolók!

Ennek nagyon egyszerűe oka van: mégpedig az, hogy amint megszületik 1-2-3 gyerek, az anyák többsége rájön arra, h esélye nincs olyan munkára, ahol ő majd kiteljesedik, és minden szuper. Mégpedi azért, mert még 1! gyerek is, pláne több rettentő sok időt elvesz és felemészt. Így a legtöbbünknek az a célja, h olyan munkát találjunk, amit össsze tudunk egyeztetni az ovival, sulival. És ez lássuk be nem az álom meló a legtöbb esetben. Tehát a gyerek megszületése után, te háttérbe kerülsz, nem te vagy és a te álmaid a lényeg, hanem a gyerek az első. El tudd látni, el tudd hozni a suliból, ovivól, otthon tudj vele lenni ha beteg, a karácsonyi szünetben stb.

Vagy mondok egy fodított példát. Egyik gyerekem ovistársának az anyja az álommunkáját csinálja. Magas beosztásban dolgozik, sokat utazgat, imádja az állását. De ez azzal jár, h mindennap! bébiszitter szedi össze a gyerekeket és ő általában 7-8 körül ér haza. Hétvégén és szünetekben szintén sokat melózik amit végülis élvez és rengeteg pénzt keres vele, de benne is folyton ott motoszkál a bűntudat, h a szitter sokkal több időt tölt a gyerekkel mint ő maga. Most melyik a jobb? Szerintem ezt mindenkinek magának kell eldönteni!

#20

Tegyük fel. Van egy nő, akinek az élete üres, majd gyereket vállal és a gyerek lesz számára a minden, az élet értelme?

Eddig egyszerű. Van ilyen.

Képzeld el ezt az embert gyerek nélkül. Vajon gyerek nélkül teljesebb életet élnének?

Itt van a csavar a kérdésben. Mert azt állítja, hogy ezek az emberek üresek és csak a gyereket tudják felmutatni. Én azt állítom, hogy ezek az emberek üresek voltak és most fel tudják mutatni a gyereket. Nagyon más hozzáállás.

Ám a kérdésben nem ez volt. "Ennyire nyámnyila, sikertelen, karrier nélküli az ÖSSZES NŐ, csak a gyereket tudja felmutatni? "

Nem nem az ÖSSZES NŐ ilyen! Kedves ismerősöm gyerekek előtt könyvelő volt. Sikeres volt. 5 év alatt összeszedtek egy saját kettesházat külvárosban. 2 autó, 2 gyerek, 95nm. Szülői anyagi támogatás nélkül. Aztán rájött a gyerekek mellett, hogy a könyvelésnél vannak számára érdekesebb és kevésbé stresszes, jobban alkotó munkák, amiket szeret. Sokat varr és cukrászként kezdett el dolgozni. Megvalósította önmagát. És azt vallja, hogy a gyerekei jelentik számára az élet értelmét. Boldogak. Minden évben mennek nyaralni. Megtehetik. Kicsit sem alulmaradottak karrierben. Kicsit sem nyámnyila az illető. Kicsit sem sikertelen. A kérdés mégis róla is szól. Hiszen ő is a "minden nő" tagja.

A vezérigazgató helyettesünk is fantasztikus karriert futott be mégis a gyerekeit többre tartja. Ezért szégyenkeznie kellene, mert ösztön állat szintjén van?

Az, hogy a kérdező anyaként nem tartja az élet értelmének a gyerekeket, hanem a részének tartja, azt jelenti, hogy neki más jelenti az élet értelmét. Talán pont a karrier. És jobban fókuszál arra, mint a gyerekeire. Ezzel sincs baj.

Anyámnak megszakadt a szíve és kórházba került, amikor a két gyerek közül egyik nagyon mélyre csúszott. 75 évesen is szívén viseli a gyerekeit. Hiába futott be többszörösen díjazott karriert és hívták külföldre többször a szakértelme miatt. Neki is a gyerekei voltak a mindenei.

Róla is szól a kérdés, hogy miért alacsonyodott le egy ösztön állat szintjére.

Számomra ez nem szánalmas, ez nem gyengeség, hanem ez csoda. Az anyaság csodája. A kérdező megnyilvánulásaiból azt derül ki, hogy számára ez gyengeség.

Elfogadom, hogy így gondolja, de nem értek vele egyet.

Ennek nagyon egyszerűe oka van: mégpedig az, hogy amint megszületik 1-2-3 gyerek, az anyák többsége rájön arra, h esélye nincs olyan munkára, ahol ő majd kiteljesedik, és minden szuper.

Szerintem minden gyereket tervező nőnek még a gyerekvállalás előtt kellene megtalálnia azt a munkát, amiben ki tud teljesedni. Persze, vannak, akik nem tudnak olyan hivatást találni, amiben megvalósíthatják önmagunkat.

De most jön a kérdés: ha viszont sikerült találnia egy nőnek még a babatervezés előtt egy olyan munkát, amit szeret, azt miért pont a gyerek rontaná el? Elhiszem, hogy nehéz hibátlan munkát végezni, "jó pénzt" keresni, háztartást vezetni, ápolni a kapcsolatot a párunkkal, és emellett még gyereket is nevelni, de nem gondolnám, hogy egy gyerek miatt nem lehet egy nő sikeres abban a szakmában, amit ő választott magának. Mert ez számít, nem az, amit kényszerből kezdett el csinálni, mert akkor az a meló a baba születése előtt is nyűgöt, problémát jelentett, nem a gyerek fogja tönkretenni, mivel a gyerekvállalás előtt is szükséges dolgozni.

Szerintem alapjáraton is nehéz, még gyermek nélkül is megtalálni az álommelót. Nem azt mondom, h nem lehet, csak azt, h nehéz. Tegyük fel, h valaki megtalálta ezt pl. én is, de megszületnek a gyerekek és minden megváltozik. Nem tudsz visszamenni az álommelóhelyre, mert összeegyeztethetetlen a családdal, vagy csak olyan sok kompromisszummal, amit nem akarsz bevállalni. Akkor az a megoldás marad, h keresel magadnak melót, mert dolgozni ugye kell, és a saját vágyaidat, álmaidat háttérba szorítod.

Persze vannak nők, akik remelkül megvalósítják önmagukat és közben gyereket nevelnek és mindeki boldog, nem azt mondom, h nem létezik ilyen, de lássuk be legtöbbünknek a munka gyerek mellett csak szükséges rossz, nem önmegvalósítás az álmok kitelesítése.

A munka lenne az elet ertelme? Az uzlet.ha nem jok a feltetelek akar csodbe megy a cég, szemrebbenes nelkul rugnak ki.

Az meg aki maradandot alkot az emberisgnek hivatastudattal az igen ritka, aki potolhatatlan magyarán.

Mulando dolgok egyike sem lehet az elet ertelme.

Ezt a kérdést pont emiatt én se értem :D

Szerintem a munka arra való, hogy legyen pénzünk élni. Az élet a családdal és barátokkal töltött idő. A jó munka az, ahol gyorsan telik az idő.

Számomra elég groteszk, hogy valakinek a munkája lenne az életének az értelme, de ezek szerint ez a normális, nem az, ha valaki inkább a gyerekeivel lenne :D

Én magas beosztásban dolgozom egy multinál, tréningeket adni utazgattam ennek keretében több észak-amerikai városba (többek között New York-ba), Indiába és európai nagyvárosokba. Férjem szintén vezető, nagyon jól élünk.

Mégis a gyermekeim adják életem legnagyobb örömeit ezért ha választanom kellene "életem értelmét", egyértelműen őket mondanám. Talán pont azért, mert van karrierem és sikereim amikért nagyon megdolgoztam, míg a gyerekeimért nem dolgoztam meg, ők a 100%-os öröm- és boldogságforrásaim.

(ez sokszor így van, aki már elért valamit, annak nincs szüksége a karrierjét fitogtatni és tartani a szent grálnak. Ahogy előttem is írták a vezérigazgató hölgyet, aki szintén a gyerekét tartja legtöbbre. Ismerőseim között is ezt tapasztalom.)