Nem szeretnék saját gyereket, de sok szülők a környezetemben ezen felhaborodik és érzem az ítélkezésüket. Miért nem lehet ezt elfogadni?

Aki kérdezte, hogy mi a kérdés:

Ilyen helyzetben megis ezt, hogy lehetne elmondani random "idegeneknek", hogy mi nem tervezünk es egyebkent sincs közük hozza? - Ez volt az

Nem szeretnék senkit sem megbántani és nem tudom, hogy hogy lehetne diplomatikusan sértés nélkül válaszolni erre a kérdésre. Ha azt mondanám, hogy nincs köze hozzá, akkor nyilván megsértődik, én meg nem szeretném ezt másnak kifejteni, hogy milyen érzésem vannak a témával kapcsolatban mert magánügy.

"Ha egy családos embernek kezded el magyarázni, mennyire nem akarsz gyereket, mert szerinted semmi jó nem származi belőle"

Értem a felvetést, de írtam a kérdésemben, hogy azok, akik várják és örülnek a gyerekeknek azoknak ez jó és én ezt nem is vitatom. Örülök a barátaim boldogságának és látom, hogy tényleg boldogok. Nem gondolom, hogy a gyerekek bénák vagy rosszak lennének, én is szeretem őket. Más oka van, hogy így gondolkodom, de nem is a gondolkodásom a kérdésnél a lényeg, hanem az, hogy hogyan lehet az ilyen helyzeteket kezelni. Ha azt mondom, hogy nem szeretnék gyereket mindenki arra gondol, hogy biztosan nem szeretem őket. Senkinek sem jut eszébe, hogy lehet, hogy valaki annyiszor elvetélt, hogy már nem akar próbálkozni vagy képtelen szexelni egy trauma miatt vagy súlyos mentális betegsége van, amiről sosem fog beszélni senkinek. Tehát nem bicskanyitogató a kérdésem, egyszerűen csak sok fájdalmat okoznak az emberek az állandó kérdezősködéseikkel és nem sikerült még leállítanom őket.