Baba/ gyermek mellett hogy marad magatokra idö?

Pl én nem sportolok és csak havi egyszer megyek kozmetikushoz de azt mindig úgy időzítem hogy a Férjem vigyáz rá (ez max 1 ora utazással együtt).

Amúgy elvégeztem egy tanfolyamot(mat hogy itthon vagyok a fiammal) és rendszeresen sétálunk/járunk játszótérre/mondokazasra...

Szerintem az időbeosztáson múlik.

(pl hajmosás,lakkozás) akkor csinaltam mikor mar a Férjem itthon volt,Mostmár a gyerek mellett is tudom!nem egy hatalmas teher a gyerek,nem szabad engedni hogy csak Ő iranyitson.

Nyilván a legelején nem voltam toppon én se, de sose akartam az az anyuka lenni aki fiús frizurában,elhízottan,slampos ruhában közlekedik ezentúl mert hogy ő már anyuka, így erre az elejétől törekedtem.

Az elején azért könnyebb mert sokszor alszanak ugye. Beosztottam 3-4 alvásidőt, pl elsőben én is pihentem mert egész éjszaka ügyeltem :), másodikba elmosogattam,rendet raktam,ebédeltem ( fél évig házhoz rendeltem az ebédet pl ), következőbe meg mondjuk felöltöztem elkészülődtem mire férjem hazajön a munkából.

Aztán mikor meg már nagyobb és fogynak az alvásidők, akkor meg kezd önállóbb is lenni a kölyök, be lehet vonni a főzésbe, de én őszintén inkább este szeretek főzni mikor férjem lefoglalja, takarítani simán tudok mellette, most 2 éves szó szerint imád takarítani, hozza ő is a seprűt, segít mosni, szárítóba/mosogatógépbe pakolni, elpakolni a játékait, nem mondom hogy nem használom ki míg tart ez az időszak :D

Többi ilyen hogy fodrász, kozmetikus, sportolni nem sportolok mondjuk de el szoktunk menni havi 1x moziba vagy étterembe ,mindegy csak randizni, ilyenkor mamák vigyáznak rá.

Fotózni is tanulok, ezt is úgy időzítem hogy valamelyik mama szabadnapos legyen,vagy délutános.

Ezzel is szerencsés vagyok mert igen szuper nagyszülei vannak a gyerkőcnek, le a kalappal akik segítség nélkül viszik az egészet úgy hogy a férjük is sokat dolgozik.

De ha visszamegyek 1 év múlva dolgozni gondolom ez mind nehezebb lesz, addig kiélvezem az itthon létet a prücsökkel, nagyon szeretek vele itthon lenni, életem legjobb 2 éve volt, csak ne repülne el ilyen gyorsan.

Tudni kell ezt-azt elengedni.

Amikor este körmözök (magamnak csinálom), nem maradok fent 10-ig azért, hogy el is mosogassak. Amikor szakítok időt tornára, akkor nem lesz időm beszedni a ruhákat. Ha a lakást puccba vágom, akkor örülök, ha annyi időm marad, hogy zuhanyozzak.

Fontossági sorrendet kell felállítani. De ez csak akkor működik, ha nem saját magam teszem mindig az utolsó helyre. Igenis van olyan, hogy fontosabb egy nyugodt óra, amikor befestem a hajam, mint az, hogy kivasaljam a ruhákat. Aztán egy hónapig nincs vele gond úgyse. :)

Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz egyre könnyebb. Ők is tudnak már segíteni (és kell is, hogy megtanulják) és egyre kevesebbet kell őket pátyolgatni. Iskolás gyereket már jó, ha este hatkor össze tudsz szedni az udvarról vagy a haveroktól. :)

"Akkor van ezekre idő, ha valaki átveszi a gyereket. Ha 4-5 ember áll rendelkezésre, akkor van idő sportolni, kozmetikázni, stb. Ha egyedül van az anya, akkor a gyerek alvásidejében miután kész a házimunka, van fél órája magára. Vagy nincs..."

Azért ez enyhén szólva is túlzás!!!

A gyereknek van anyja meg apja és ez böven elég.

Nálunk - három gyerekkel - otthon elvégzem a házimunkát a gyerekkel közösen (amíg egész picik voltak, akkor is ott voltak mellettem, amíg megcsináltam, amit kell), de ez nem egész napos munka. Közben volt mindig egy-egy fél óra, amikor rendbetettem magam (hajam, körmöm, stb), otthon is csinosan öltöztem akkor is, elötte is, meg azóta is, és hetente hét-három este az apjukkal voltak pár órát, amig elmentem sportolni. (Ugyanis egy normális apa is képes ellátni kicsi gyerekeket is - egyetlen, amit nem tud,az a szoptatás.)