Tényleg nem normális dolog, ha én gyerekvállalás előtt tudni akarok "mindent"?

Nincs veled baj, de a barátnőddel sem. Ugyanis minden ember más, neki más az igénye, és neked más az igényed. Ettől o nem lesz rosszabb, de te sem leszel jobb, hogy mindent elolvastál.

Én nem olvastam a babákról, mert a szülésem előtti 10 évben gyermekkórházban dolgoztam, előtte a főiskolán négy évig ezt tanultam, úgyhogy nem volt rá szükségem, viszont pl. már a terhességem harmadik hónapjában azt kezdtem el olvasgatni, és tanulmányozni hogy majd milyen fürdetőt használjak neki.

Ezzel ellentétben, a barátnőm meg bemegy a drogériába, és megveszi az elsőt ami a polcon van, ettől még nem lesz rosszabb, és ez nem baj.

Őszintén... röhögtem mindig egy ismerősömön, mikor baba volt a lányom, hogy nincs is gyereke, nem is terhes, de benne van az összes kapcsolódó fb csoportban. Hozzátáplálás, hordozás, szoptatás, szülés stb. Nem értettem, hogy mit buzog, mikor a közelében nincs a témának. Pár hónapja megszületett a fia, hát, marhára nem volt mindegy, hogy volt egy határozott elképzelése arról, hogy milyen irányba akar menni, tudta is, hogyan tud ezen az úton elindulni. Nem szorongott, nem volt bizonytalan, nem tántorították el hülye tanácsokkal. Szóval azért megérte.

Én is elég jól éltem meg az első időszakot egyébként, de én azért szorongtam néha, mert kaptam az ívet a környezetemből, hogy ezt nem szabad, az nem jó, stb. Pár hét alatt eljutottam odáig, hogy én is megtaláltam az utamat, és leszartam, mások mit mondanak, de nem biztos, hogy rossz lett volna, ha eleve tudom, merre akarok indulni.

SZóval ha te így érzed jobban magad, csináld így, senkinek semmi köze hozzá.

A gyereknevelés 80%-a jön majd magától, 20% ami kb. értelmes netes/szakkönyves infó. Hiszen a szakirodalom is mit ír? Csupa egymásnak ellentmondó dolgot:

babakocsi - hordozás

időzített szopi - igény szerinti szopi

babakaja jó - csak a házi a jó

együttalvás - különalvás

.

.

.

huh, ezer dolog van. Úgyis kialakítod majd. Én nem olvastam semmit, ami menetközben aktuális lett, megkérdeztem attól akiben feltétel nélkül megbízom (2 embernél többtől nem kértem tanácsot egyszerre), a kapott infót ráépítettem a gyerekem igenyeire és ennyi. Anyának lenni nem akkora science-fiction mint ahanyan félnek tőle ;) De a szakirodalom írói pont abban bíznak hogy sokaknak igen, ezért írjuk a 400 oldalas anya-könyveket ;) (igen, én is :) )