Ajándékozási kérdés! Tényleg én lennék a sóher?

Konkrétan a testvéremékről lenne szó, de egyébként is nem egyszer látom, hogy a kisgyerekeknek MINDEN egyes látogatáskor ajándékot kell vinni. Ti is így csináljátok? Mi ennek az előnye és hátránya? Sajnos én csak az utóbbit észleltem, hogy az ilyen kisgyerekek elkényeztetettek, nem értékelik, amijük van (hiszen rengeteg játékuk van, szinte semmire nem kell pl várniuk, de nem fognak/tudnak kismillióval játszani).

Valamint ami rettenetesen bánt, az az, hogy meglátogatom a testvérem gyerekeit és rögtön csak az érdekli őket, hogy mit hoztam nekik. Semmi hogy vagy meg ilyesmi. Ez amúgy minden vendégnél így van, sosem a személynek örülnek igazán, aki jött, hanem annak, amit hozott.

A másik szokás meg az, hogy ha az egyik gyerkőcnek szülinapja van, akkor a másiknak is KELL adni valamit, különben megsértődik. De miért? A szülinapnak nem pont az lenne a lényege, hogy aznap csak az ünnepelttel foglalkozzunk és ő legyen a középpontban? Nem hiszem, hogy a tesójának az az évi egy nap akkora törést okozna.

Ezekről már beszéltem a testvéremmel, aki amúgy egyet is értett velem, a felesége viszont totál kiakadt és szimplán irigynek nevezett, hogy biztos az vagyok, amiért én nem kaptam ennyi mindent gyerekkoromban.

Anyukám is teljesen pártolja ezt a szokást és ő is sóhernek meg irigy kutyának tart (ezt így egy az egyben belevágta a képembe más emberek előtt is már). Azt meg főleg imádtam, mikor gyerekkoromban csak úgy a hátam mögött elajándékozott a kicsiknek olyan holmikat, amiket én pl a saját gyerekemnek szerettem volna megőrizni:( a válasza az volt, hogy csak a bolondok és az irigyek ragaszkodnak a tárgyakhoz.

Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de már tényleg nem tudom, mit gondoljak. Nálunk nem volt állandó ajándékozás, lehet, csak ezért tartom túlzásnak? Vagy tényleg irigy lennék?