Mit gondoltok azokról az emberekről akik nem akarnak soha gyereket?

Ha egyedülálló, akkor oké. Ha párban vannak, és mindketten így gondolják, az is oké. Gyerekpárti vagyok, és nem kívánom egy kicsinek sem, hogy nem várt babaként kerüljön valakihez, valakikhez, akik aztán úgysem lennének odaadó, jó szüleik.

De ha csak a pár egyik tagja nem akarja, az borzasztó. Pl. sógornőm. Persze, persze, nem szólunk be neki, és mióta kijelentette, hogy nem és nem, azóta a családból senki sem kérdez rá náluk a babatémára.

De a bátyámat jogom van nagyon, elmondhatatlanul nagyon sajnálni... mert ő meg csodálatos apa lenne, és szerintem szeretne is az lenni. De nem beszélek vele erről, mert jaj akkor nagyon bunkó és tapintatlan vagyok...

nyilvánvalóan ő választotta, igen. Régóta házasok amúgy, és egyszer már lett volna babájuk, csak elment. Tesóm kijelentette, hogy nem hagyja el a feleségét, és ez is becsülendő a mai világban, mert fontos a gyermek, de a választott társ is.

Csak azért írtam, hogy ez nem fekete-fehér, hogy lefogadom-nem fogadom el. Elfogadom, de fáj, legalábbis esetükben.

De vannak esetek, amikor totálisan megértem. Pl. anyám párja meg egyik barátnőm bántalmazott gyermek volt, alkoholista környezetből, mélyszegénységből jöttek. Nincs előttük jó szülőkép, s a vágy utódra. Nálunk azt mondom, teljesen rendben van, nincs kit sajnálnom, pláne győzködnöm.