Megőrjít a férjem. Szerintetek mi elfogadható ilyen helyzetben és mi nem?

Köszönöm szépen a válaszokat. Még egyszer írom én sem szeretem ha "vinnyognak" , zavarnak másokat, és ilyenkor rájuk szólok. De normális keretek között had érezze már jól magát. Érdekes, ha mondjuk egy felnőtt társaságnál van egy hangosabb nevetés mert mondjuk valaki mesélt egy vicces sztorit azon senki nem akad ki. Vagy ha egy felnőtt tesz egy sétát és körbenézni a svédasztalon, azon sem.. Nem engedem hogy pl.hozzányúljon az ételekhez, azt sem hogy szaladjon, bármit lelökhet, összeütkozhet valakivel. De hogy végigsétál azzal kinek árt? Hétköznap ő sem állhat fel evés közben, de egy ilyen helyzetben ha én is felállok és megnézem mi van még az asztalon, akkor ő miért ne tehetné? Egyetértek azokkal akik azt írták, hogy azért bizonyos mértékig el kell fogadni a környezetnek is hogy a gyerek gyerekként viselkedik. És még egyszer mondom, nincs rájuk hagyva ha másokat zavaróan viselkednek.

De amúgy a legjobb példa a mai reggelinél történt, a 4 éves ma kicsit hisztis hangulatban van, és elkezdett tényleg rosszul viselkedni, direkt elszaladgált, és nem fogadott szót amikor mondtam hogy jöjjön vissza. Utána mentem és kicsit megdorgáltam, suttogva, de szigorú hangon. Erre a férjem ezen is kiakadt, hogy most meg szerinte engem figyelt mindenki és én voltam hangos, és balhéztam. Már nem tudtam nevessek vagy dühös legyek, ha rászólok a gyerekre azaz baj, ha nem akkor az??? ... Most tényleg megérdemelte hogy rászóljak, nem ordítoztam vele, de azért mégsem ülhettek és várhattam ki hogy fellökje a pincért.. most akkor minden baj, bárhogy csinálom??

Voltak különbözőségek a nevelési elveinkben, de ennyire erősen most jött ki először.

Utolsó te mit nem értesz azon amit többször is leírtam? ...