Megőrjít a férjem. Szerintetek mi elfogadható ilyen helyzetben és mi nem?

"Megőrjít a férjem. " Ez azért erős.

Most nyaraltok, minden nehézség ellenére most vagytok a legboldogabb időszakban -később 2-3 év múlva nehezebb lesz- iskola? hogy ki vigye, hova vigye stb. Később nehezebb lesz és boldogtalanabb.

Ne mulaszd el ezt az időszakot, próbáld elfogadni, nyugodtan, apa más, mint te -ettől a "befeszülés" is enyhül.. egybefüggő akció-reakció.

Nem kell megőrülni - mi lesz később? ha most a nyaralás-pihenés két aranyos, egészséges kisgyerekkel együtt nem boldogít? Néhány év múlva rájössz, amit egy később elvált, szétzilált családú, kissé unalmas és nem tökéletes férjes kétgyerekes anya mondott: "milyen boldog voltam akkor, csak nem tudtam."

Az én mértékemmel ez már felesleges műsor volt, simán felvihetted volna a gyereket. Ha egy kis gyerek kicsit fegyelmezetlen, azon csak mosolyog az emberek többsége, de a szulői fegyelmezésre mindenki fellkapja a környéken a fejét, és a többség hidd el azt gondolja, hogy ennek nem itt van a helye. És nem csak 4-5 csillagos hotelekre igaz ez, hanem mindegyikre.

És akkor idézlek:

“De amúgy a legjobb példa a mai reggelinél történt, a 4 éves ma kicsit hisztis hangulatban van, és elkezdett tényleg rosszul viselkedni, direkt elszaladgált, és nem fogadott szót amikor mondtam hogy jöjjön vissza. Utána mentem és kicsit megdorgáltam, suttogva, de szigorú hangon”

Miért, írta bárhol a kérdező, hogy átment balhézni? Csak leírta, hogy neki meg ez volt zavaró. De ahogy ezt el kell viselni, úgy másoknak meg azt, hogy a gyerek az gyerek. Egyébként éreztem, hogy valaki el fogja lőni ezt a mondatot. Én egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy a magyar nép miért ennyire intoleráns a gyerekekkel szemben, még azok is, akiknek vannak gyerekeik. A felnőttek egymás f..ságait egy mukk nélkül elviselik, maximum magukban morgolódnak, de ha gyerekről van szó, minden pitiáner hülyeségen ki vannak akadva, és teszik a megjegyzéseket. Könyörgöm, a gyerekek ugyanúgy a társadalom részei, mint a felnőttek, ne várjuk már el tőlük, hogy szinte láthatatlanok legyenek! Nevelni kell őket, ez tény, de azért egy minimális rugalmasság legyen már meg mindenkiben. Nem kell szó nélkül tűrni, ha rongálnak, rendetlenkednek, de azon ne akadjunk már ki, ha szem és fültanúik vagyunk annak, ha jókedvükben hangosabbak, vagy ha korukból adódóan valamit nem megfelelően csinálnak, és a szülő intézkedik.

Egyébként meg tényleg úgy gondolom, hogy az összes fanyalgó jobban jár, ha egy kisgyerekes családdal nyaral egy helyen, mintha mondjuk egy angol legénybúcsús társasággal például. Akinek egy gyerek hangosabb beszéde, vagy pár perces hisztije elrontja a nyaralását, az vélhetően sehol nem tudná jól érezni magát, maximum egy lakatlan szigeten, mert bárhol találna valamit, amin fel tudja húzni magát.