Félek a gyerekvállalástól, szüléstől, mi tévő legyek?

Én 21 évesen szültem. Én is féltem mindentől. Féltem, hogy terhességemet végig hányom, beteg leszel. Terhességem alatt 1 gondom volt. Mindig kókuszt kívántam, így állandóan azt ettem amiben van kókusz (pedig alapjáratban még a szagát sem bírom, és soha nem szerettem a kókuszos ételeket) Féltem a szüléstől, mert nekem nagyon alacsony a fájdalomküszöböm. Rettegtem, hogy a sok rémhír nálam is lesz a 10-18 órás vajúdások, utcán, kocsiban szülések, elfolyt magzatvíz egy étteremben vagy metrón. Kórházban szültem, ott repesztettek, így ott folyt el a magzatvíz, és 15 perc alatt megszültem a fiamat, még csak nem is nagy fájdalommal. Féltem, hogy depressziós leszek, de annyi minden lefoglalt, hogy eszembe sem jutott sajnáltatni magam. Azt hittem rossz anya leszek, de látom a fiam szemében az imádatot. Talán mert ha jön, hogy játszani akar hajótöröttet akkor abbahagyom a takarítást vagy bármit, és megyünk a franciaágyra ( az a tutajunk) és a szétszórt plüssök a szőnyegen a cápák, bálnák.. Mi meg el akarunk jutni a szigetre.. Na és a nevek. 1 millió fiú néven agyaltunk. Végül találtunk egyet. Azóta eltelt pár év, és igen néha nevetve mondom, hogy ha ma szülnék akkor most ez és ez a neve lenne. A végére. A baba mozgása a hasban. Nekem 9 hónap alatt csak egyszer volt látható amikor kinyújtotta a lábát, és látni lehetett a kis lábfejét. de akkor ott ez nem volt rémisztő..:)

Mit tanácsolok? Azt, hogy ne foglalkozz a félelmeiddel. Azzal csak rosszabb lesz. Írtam, tapasztaltam. Inkább élvezd az egészet. Mert akármi fog történni annak úgy kell lennie függetlenül, hogy előtte végig majrézod vagy sem.

Ne szülj!

Őszintén!

21 vagy, egy 4 éves kapcsolatban...mikor akarsz élni, ha most lebabázol?

Én 26 évesen fogok szülni az elkövetkező 1-3 hétben, de totál felkészületlenül ért a dolog bennünket. Több éve évi 1-2 ciklusom van, súlyos PCOS, pajzsmirigy, cukor és inzulin gondok, elzáródott petevezető, rendellenesen vékony méhnyálkahártya, ésatöbbi... Több orvosi szakvélemény egybehangzó állítása szerint fizikailag lehetetlen volt teherbe esnem természetes úton. Ennek örömére mi a párommal védekezés nélkül voltunk, hiszen "mi baj lehet, és legalább akkor már élvezzük". Úgy számoltunk, hogy kb. egy év múlva fogjuk elindítani a mesterséges eljárásokat. Nyáron természetesen semmi, de semmi tünet nem volt, egyszer csak felfordult a gyomrom egy addig kedvelt étel illatától, ez volt az első gyanús pont, de nem vettem komolyan. Majd jött a mellfájdalom, a puffadás, a "jé, nem férek bele a nadrágomba" érzés és valahogy éreztem, hogy valami "baj" van. Mire eljutottam a dokihoz, 11-12 hetes volt a babánk. Én az egyetem kellős közepén, diplomamunka előtt, párom munkahelyváltás közepén, a lakás felújításra szorult, a családi helyzet nem épp ideális...Atyaúristen, akkora sokkot életemben nem kaptam mint akkor. Egy napon át ültem és meredtem magam elé. Meg sem fordult a fejünkben az elvetetés, hiszen anyagilag rendben voltunk, és szerettünk volna babát, csak még nem volt rá kész a helyzet. És valószínűleg valami olyan elképesztő véletlenek sorozatának kellett összejönnie, ami nincs több az univerzumban.

Lényeg, hogy ott és akkor pont arra gondoltam, hogy tuti, hogy szar anya leszek. Tuti, hogy mindent el fogok rontani. Biztosan depis leszek. Így vágtunk bele.

Most vagyok 37 hetes, és a világon a legboldogabb! Nem azért, mert álomvilágban élek és habos-babos rózsaszínnek látom a babás életet, hanem ez a kis mazsola elért olyan dolgokat még születése előtt, amit elképzelni se tudtunk volna. Összekovácsolta a rokonságot, összebékített két testvért, közelebb hozta anyukámat, a páromnak sikerült az álommunkáját megtalálnia (szülészorvosomon keresztül), és egyszerűen nem is lehetne jobb. Nem félek a szüléstől, gyerek bent még nem maradt, nagyon jó dokim van. Minden mozdulatát imádom, ahogy mocorog, eltölt a boldogság.

Azért írtam le, mert ennél szerencsétlenebb helyzetben mint mi voltunk, nem nagyon lehet szülő. És a végére nem csinálnám másképp egy percig sem. Hidd el, te is ezt fogod érezni! Hogy így tökéletes az életed.

Miért baj ha valaki ilyen fiatalon akar szülni? Miért hiszitek, hogy minden fiatal bulizni, kocsmázni akar mág vagy 20 évig?

Igenis van sok előnye ha fiatalon leszünk anyukák. Jó magam 20 évesen szültem a fiamat. Nem éreztem a hiányát, hogy "élnem kell még" Éltem én a fiam mellett is, hiszen a gyerekvállalás nem börtön. Bulik, kocsmázás helyett a fiammal jártunk kirándulni, rengeteg program volt ahová lehetett menni, és mentünk is. Ha a férjemmel kettesben vágytunk valahová, akkor arra a pár napra volt aki örömmel vigyázott rá. Most meg 40 évesen élvezem a szabadságot, és továbbra is élek. Már felnőtt a fiam, éli az életét. Így továbbra sem bulizok, de kirándulunk, nyaralunk. Lazaság van. Látom a sok majdnem velem korúakat akik szenvednek a kicsikkel, mert túl későn szültek, és már messze nincs annyi türelmük mint egy fiatalnak.

Kedves kérdező. Szülj akkor amikor úgy érzed, hogy itt az idő. Ha ez 21 évesen jött el, akkor vállald. Lehet élni így is. Meg ugye az is sokat jelent, hogy amikor a gyermeked 20-25 éves lesz, te is még fiatal leszel, és ne nagymamakorú.

Élni NEM EGYENLŐ, a kocsmával, meg a drogozással!!!

Túrázás, tanulás, sport, élmények, extra dolgok vásárlása,...

Olyan dolgok, amit gyerek mellett, nem tudsz megtenni idő és pénz hiánya miatt!

NAGYON fiatal vagy! És ez tényleg lejön az írásodból is!És a srác is!

Csak 1 kérdés!

Anyagilag egyedül is fel tudod nevelni, ha apuka aki 22 éves!!!, pár év után lelép, mert rájön, hogy nem a szaros pelenkákra vágyik?

És le ne írd, hogy ő soha, mert szeret, mert akkor lehányom a laptopom!