Ti mit gondoltok erről? (gyerekvállalás)

Childfreeke, amúgy neked megvan hogy te is bemásztál egy számodra "idegen" csoportba, mert hogy ez a Gyerekvállalás, nevelés topik? HM? Akkor mi jogon szólsz te bárkinek be azért, mert belenézett a szent GYÖ facebook csoportotokba? Amúgy szóljál a kis aktivistáidnak, hogy ne xarják tele a GYK gyerekvállalás topikot a reklámjukkal, amiben oda hívják az itteni közönséget, és akkor senki nem fog belenézni. Így viszont előfordul, én is belenéztem, és bár ne tettem volna. Gusztustalan. És nem, nem az a gusztustalan hogy nem akartok gyereket, hanem amilyen stílusban írtok a gyerekekről, meg az anyukáktól. Te ezt nevezed a "gondolataitok megbeszélésének". Mit? A momzillázást, ivadékozást, csokra ellést meg társait? És akkor még fel vagytok háborodva, ha valaki be mer nektek szólni. Nem csoda, szerintem sem vagytok komplettek, dilidoki elszemezgetne rajtatok. Félre értés ne essék nekem is van gyereket nem akaró ismerősöm, de ő nem is jár mocskolódni ilyen oldalakra, mert tartalmas jó kis életet él. Ja és ide se jár a gyerekvállalás topikba, nahát.

Kérdező neked meg a világ leghülyébb ötlete lenne szülni. Az a gyerek napi szinten veletek élne. Hogy tervezed mindezt? Ki sérül majd lelkileg, te vagy gyerek, vagy mindketten?

Azt hogy ne szülj. Nem akarsz, párod így vett el, ha mégis akar, akkor váljatok szét.

Ha pl párod meghal vagy elhagy, akkor a gyerekkel mi lesz?!

"mert nem szülünk gyereket, nem képmutatóskodunk a világ felé, hogy mennyire imádjuk őket, és utána nem megyünk haza, nem zárjuk be az ajtót és nem ütjük agyon a gyereket, amikor éppen senki sem látja. Mi nem!"

Ilyenkor gondolom anyucikádból indulsz ki, azért lettél ekkora lelkinyomorék. De megnyugtatlak, nem minden szülő veri agyon a gyerekét, nem minden szülő olyan agresszív mint a te felmenőid. Ja és nem minden gyerektelen egy szent ember: nézz tükörbe és meglátod.

Kérdező, szerintem ezt még tedd félre pár évre, és rá fogsz jönni, hogy mit akarsz.

Tudom, nem téged elemzünk, de mégis rólad szól. Anya is akarsz lenni, meg nem is, kell is meg nem is, a dolog felelősség és teher részét áttolnád a férjedre.

A gyereknek nem tudod megmagyarázni, hogy te csak megszülted, de nem akarsz vele foglalkozni. Egyszerűen kivitelezhetetlen.

Például ha éhes, a férjed pedig boltban van, nem várod ki, hogy hazaér és adsz neki enni. Vagy ha a párod fürdik, a pici bekakil, akkor nem várhatod, hogy majd ő kapkod, és megoldja, de neked ne kelljen.

Fordított esetben rengeteg házasság tönkremegy, pont azért, mert az anyáé minden teher a gyerekkel, az apa tojik az egészre, napi öt percet játszik vele, és részéről letudva.

Szülőnek lenni kőkemény csapatmunka.

Arra pedig nem vehetsz mérget, hogy válás esetén nem a "papírforma" jön be: te maradsz a gyerekkel, a férjed pedig új életet kezd. Millió példa van erre úgy is, hogy az apa akarta jobban a gyereket, válás után meg felé se néz.

De ne rohanjunk annyira előre.

Az első két évben te adsz bele szinte mindent: terhesség annak minden nyűgével, fájdalmával és testi változásaival. Szülés. Szoptatás. Meg a híres "negyedik trimeszter": a baba a te illatod, a szívdobogásod ismeri, az nyugtatja meg. Nem jó senki, csak anya.

Illetve egy dolgot nem írt eddig senki, pedig biztos vagyok benne, hogy minden nap belefutnál: az emberek megítélése. Rokonok, barátok, védőnő, óvónő, tanár, gyerekorvos, stb. részéről, akik látják, hogy te csak a háttérben vagy, mindent apa intéz. Annyi rosszindulattal találkoznál, ami óhatatlanul bélyeget nyom mindenre.

Ezért kezdtem azzal, hogy ezen rágódj még, sokat. Neked kell tudni, hogy akarod-e mindezt, meg akarsz-e gyereket, úgy általában. Ha azt érzed, hogy "hagyományos családmodellben" nem tudod magad elképzelni, akkor szerintem a te elképzelésedben még kevésbé találnád meg a helyed. Esélyes, hogy a vége az lenne, hogy párod sincs.

“Látszik, hogy nulla taoasztalatod van a gyerekekkel kapcsolatban, különben tudnád, hogy a világ legnagyobb boldogsága a saját kislányodat, kisfiadat naponta szeretgetni és látni, ahogy fejlődik. A hiszti és a nyűg egy nagyon kis szelete a gyerekvállalásnak, amin lovagolsz!“

Jah. Azért vert anyánk depressziósra mind a négyünket, mert olyan durva nagy örömét lelte a SAJÁT gyerekeiben. Egyszer azért vert félhülyére, mert nem találtam a szemüvegemet, majd mikor a nővérem este szólt, hogy a fürdőben hagytam, ő tette el, akkor röhögve közölte az én SZERETŐ ÉDESANYÁM, hogy annyi baj legyen, úgyis leszek még rossz, most megkaptam előre a büntetést. Elmentek ti mindannyian... valahová, akik szerint a SAJÁT gyereket IMÁDJA az ÉDESANYJA...

*f - kimaradt a megszólításból, bocsánat (mielőtt még belekötsz a hatalmas intelligánciáddal).

Végül csak kibújt a szög a zsákból! Neked szar anyád volt, ezért az összes többi anya is az. Gratulálok! Fantörpikus a logikád, de tényleg. (anyám borogass!)