Mit tehetnék azért, hogy ne vágyjak ennyire babára?
28 éves vagyok, és nagyon szeretnék anya lenni. Nincs párom, de nem szeretnék úgy gyereket, hogy ne legyen apja, aki jelen van az életében.
Ismerkedek és van munkám, amit szeretek is, hobbim is, tehát nem otthon ülök babacipőket szorongatva, és keseregve. De ettől még szinte minden nap bekúszik az agyamba a gondolat, hogy szeretnék egy kisbabát, hogy másoknak már van, irigykedve nézem őket, és fancsali arccal hárítom a kérdéseket, amikor rokonok vagy ismerősök zaklatnak, hogy "mikor lesz már gyerek, benne vagy a korban", stb, mert nem rajtam múlik.
Ha ismerkedek bárkivel, nem ezzel kezdem az ismerkedést, hogy "Szia, mi újság, örülök hogy találkoztunk, csinálnál nekem kisbabát?" hanem normálisan beszélgetek velük, de mégis úgy érzem, hogy én ebből kimaradok, nekem valahogy nem jön össze a család-téma.
Próbálok optimista maradni, de egyre nehezebb, és néha szinte fizikailag fáj, hogy nem lehetek anya.
Arra gondoltam, hogy megpróbálom valahogy elengedni ezt a kérdést, de fogalmam sincs, hogy kéne leállítanom a hormonjaimat, és kikapcsolnom ezt az érzést, hogy márpedig én gondoskodni szeretnék egy babáról. Aki esetleg átesett hasonlón, tudna nekem tanácsot adni?
válasza:A kulcs az, szerintem, hogy gondold tovább. Te végig "babáról" beszélsz. Néha az az érzésem hasonló nőtársaimat hallgatva, hogy játszani szeretnének. "Babázni". Mint egy kislány. Azt vizsgáld meg magadban, hogy GYEREKRE vágysz-e. Tehát nem csak az irigyelt cuki kisbabás állapotot akarod-e, amikor mindenki gratulál, hanem utána, amikor már nem vagytok akkora nagy szám, a gyerek viszont már nő, bőg, felesel, akaratos, és egyáltalán látszik rajta, hogy igazi kis ember. Meg hogy nagy büdös lakli kamasz, akit nem lehet kiimádkozni az elsötétített szobájából. Meg hát ez, hogy "másoknak már van"... tényleg mintha valami matricás albumra vágynál.
Nem kell itt válaszolnod, ez csak egy javaslat, hogy gondold végig.
1-es, szerintem teljesen igazad van, és jogos a felvetés. A babát azért babaként neveztem meg, mert nem egy 14 éves kamaszt szül az ember. De ha így helyesebbnek tűnik, akkor vágyok egy saját gyerekre. (nálam fejben a gyerek kifejezés a nagyobb gyereket jelenti, ezért sem asszociáltam rá)
De a többi pont teljesen jogos, és vicces is, hogy pont ezeket mondod, mert ha tehetném, kizárnék mindenki mást az életemből, amíg a gyerekem csak kisbaba, pont azért, hogy lehetőleg ne ugráljanak körbe, mert borzasztóan idegesít ez a felhajtás. Nyilván ezt nem tudom megtenni, de nem érdekel a fb, a lájkok, semmi ilyen hülyeség, és nem is a "cukiság" faktor hajt előre, mert akkor akár egy kismacskát is örökbe fogadhatnék, az sokáig "cuki".
Arra vágyok, hogy legyen egy gyerekem/babám/utódom *megfelelő kifejezés beillesztendő*, akiről gondoskodhatok. Nem 1-2 évig, hanem születésétől életem végéig, ha dacos duzzogó rossz gyerek lesz, vagy egy feleselős kamasz, akkor is. Maga ez a gondoskodás hiányzik, ha nagyon pontos akarok lenni, hogy egy kis életről én gondoskodjak, aki úgymond hozzám tartozik. Pont ezért az örökbefogadás gondolata sem riasztana el, ha esetleg nem lehetne vér szerinti gyerekem.
De mindentől függetlenül értékelem a kommentedet, mert teljesen jogos.
válasza: válasza: válasza:Kölcsönadom a 6évesem, elmegy tőle a kedved hidd el 2 nap alatt. 😂
Viccet félretéve keress hobbit, túrázz, fuss, biciklizz, láss világot vagy fedezd fel az országot. Olvass, filmezz, bulizz. Egyszóval éld az életed. Vagy végezz el egy óvodai dajka suliz és máris gyerekekkel foglalkozhatsz.
válasza:Kérdező, én vagyok az 1-es, így minden sokkal világosabb! Igazán intelligensen válaszoltál. Köszönöm.
Az utód téma nekem is komoly vágy, az ember keresi az élet értelmét, és valahogy mindig oda lyukad ki a filozofálgatás, hogy mégiscsak valahogy továbbvinni saját magunkat még egy generációval, továbbadni, amit értéknek érzek, létrehozni egy új életet, ami nem létezett azelőtt. Szerintem ez óriási dolog.
28 évesen nem vagy lemaradva semmiről. Én 35 vagyok, túl egy vacak házasságon és váláson (29 évesen váltam, gyerekkel nem is próbálkoztunk), ami anyagilag mínuszba taszított. Mostanra újra talpra álltam, megtaláltam a szerelmemet, és most tervezünk gyereket. Pedig a párom már 43. De ha egyszer nem találkoztunk előbb! És képzeld, az unokatestvérem, férfi, 39 volt, amikor a fia született... és ami még elképesztőbb, a felesége pedig 50!!! Bár neki ez már a harmadik gyereke volt, csak nem az unokatesómtól. És te még egy olyan felhőtlenül boldog, csodálatos családot nem láttál!!
Egyszóval szerintem tök jól csinálod, hogy nem mész bele csak úgy egy felszínes házasságba, csak azért, hogy lehessen gyereked. Egy csomó nőben nincs meg ez a megfontoltság, felelősségérzet. Tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy képviseld ilyen jól és következetesen a saját értékeidet, ahogy eddig, ahogy ebből a válaszból is leszűrhettük. Garancia persze nincs... nekem sincs, így sincs. Senkinek. Csak annyit tehetünk, hogy a lehető legjobb önmagunkat adjuk.
válasza:Foglald el magad valamivel, először gondoskodj egy állatról, kutyáról. Fogadj egyet örökbe amíg nem lesz valaki akivel vállalnál közösen. De azért ha valakivel összejössz, ismerd meg alaposan mielőtt szülsz neki, ne csak a gyerek legyen a szemed előtt. Nem tudom értelmezni a gyerekfüggőséget, hogy ennyire hogy telepedhet rá valaki gondolatára.
Keress magadnak új hobbit, új kihívásokat. Olyat ami közbe nincs időd gondolkodni, azon hogy mid nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!