Hogyan reagáljak apaként a lányom fokozódó és lassan állandósuló gúnyolódására?

Te miért hagyod, hogy így beszéljen veled?

Egyébként ha mindenkivel ekkora bunkó, akkor nem a cicije miatt fogják kerülni a pasik se.

Te meg viselkedj az apjaként! Nem a haverja vagy. Ideje kijelölni a határokat.

Nálunk mindig beválik, hogy kilövöm pár napra a wifit. A gyerekek nem tudják a jelszót. Majd ha tud normálisan beszélni a másikkal, leültök ezt átbeszélni.

Az, hogy kamasz, nem jelenti azt, hogy bármit megtehet. Ingerlékeny? Oké, el lehet nézni egyszer-kétszer, de tanulja már meg kezelni az érzelmeit. Mindamellett értem én, h vannak kétségei a testével kapcsolatban, de azonnali pofon lenne a jutalma, ha így merne beszélni velem.

Beszélj vele szerintem erről, hogy ez neked rosszul esik, mondd el neki, hogy te tartod el, te próbálsz segíteni neki, és cserébe nem helyes, ha ilyet kapsz. Ha nem érti meg, nyugodtan helyezz kilátásba büntetést, vagy vminek a megvonását. Nem vagyok a tekintélyelvűség nagy fanja, de van egy tisztelet, ami kijár a szülőnek. És ezt a lányod nem adja meg.

A párod felé milyen a viselkedése? Mert szerintem ha feléd nincs rendben ez, akkor valószínűleg felé sem, vagy ha felé igen, neki sem kéne ezt a viselkedést tolerálnia, és melléd kéne állnia.

Próbáltál már rávilágítani, hogy neked ez pont olyan rosszul esik, mint neki, ha az osztálytársai gúnyolják? Tudom, a kamaszokkal nem egyszerű, de azért ha nem neveltétek nagyon félre, és nem lett totál érzéketlen, akkor én a helyedben egy jobb pillanatában leülnék vele, és őszintén elmondanám, hogy baromira szarul tudnak esni a beszólások neked is, másrészt pedig csak a kőbunkók csúfolódnak mások testi adottságain.

Nekem kamasz fiam van, nála be szokott jönni az őszinteség (pedig ő is tud oroszlánként üvölteni).

Egyébként nagyon elszomorítónak tartom, hogy csúfolják ilyesmi miatt a lányodat a társai. Nekem is hasonló adottságaim vannak, de soha senki nem csúfolt érte… Vajon ez a mai plasztikcelebekkel telezsúfolt világnak köszönhető? Szomorú.

Erről eszembe jutott az a kérdés, hogy van-e még olyan szülő, aki sarokba állítja a gyerekét.

Na ez a kis liba biztos nem volt soha sarokban.

Ez történik akkor, ha az ember hallgat a nagyon okos gyermekvédőkre, akik szerint gyermekbántalmazás, ha elveszik büntiből a gyerek játékát.

Amikor az anyuka megkérdezte, hogy akkor mégis hogyan fegyelmezzen, ha nem lehet gyakorlatilag semmilyen módon büntetni, ami kellemetlenséget okoz a gyereknek, az volt a "szakember" válasza, hogy a szeretetet próbálta már?

Na kérem szépen ez történik, ha semmilyen fegyelmezési módszert nem alkalmazunk.

Tökéletesen hiányzik a tisztelet a lányodból feléd és gyakorlatilag bárki felé. Most kellene helyre tenni, mert nagyon nehéz felnőttkora lesz. Esélye sincs egy normális párkapcsolatra, de baráti kapcsolatokra sem igazán.

Segíts ezen a szerencsétlenen, különben úgy jár, mint a barátnőm sógornője, aki kb hasonló.

A feleséged csinálja jól! Nincs azzal baj, ha megsértődik. Majd kiheveri és legközelebb nem megy helybe a lófas2ért.

Utána elmagyarázod, hogy neked is rosszul esett a beszólása. Csak te nem fogsz úgy viselkedni, mint egy ovis, aki sírva fakad, ha a másik vissza mer szólni.

Így csak azt tanulja meg, hogy neki szabad bunkózni, nektek meg bocsánatot kell kérni érte a kis hercegnőtől.

Nincsenek következmények, nincs tanulság, nincsenek korlátok.