Nektek mi a véleményetek arról, hogy egy kamasz, aki kitűnő tanuló egy nagyon jó gimnáziumban, soha nem ír leckét és sokszor telefonozik órákon?

Én soha életemben nem tudtam tanulni, és ha az életem múlna rajta se lennék képes jól tanulni. Én érteni tudok dolgokat és ha értek valamit, simán megjegyzem. Kifejezetten jól ment emiatt a matek, és mindenféle logikai tantárgy. Én is 5-ös voltam gimiben, egyetemen meg azt se tudtam néha milyen tantárgyra járok, annyira nem láttam semmi értelmét az egésznek, most meg pénzügyi területen dolgozok és sok pénzt keresek az egyetlen igazán hasznos képességemmel, hogy rohadt gyorsan megértem a logikai összefüggéseket és algoritmusokat.

Nem baj ha nincs szorgalmad, a kemény munka nem feltétlenül hoz sok pénzt később se (ez egy kellemetlen igazság). Ahhoz kell értened, hogy a tudásodból pénzt csinálj. Tehetségből ugyanis még önmagában nem lesz semmi. Azt el is kell tudni adni valahogy.

Amíg a tanáradidat nem zavarja, hogy nem írsz leckét, ne írj, ha nem akarsz. Csak figyelj, hogy biztosan észrevedd azt a pontot, amikor el kell kezdened alaposabban foglalkozni a tananyaggal. Lehet hogy ez csak az egyetemen lesz, de lehet, hogy előbb.

Esetleg választhatnál valami speciális területet, amibe a saját érdeklődésed mentén mélyebben beásod magad, és mégiscsak megtalálod azt a szintet, ahol már van számodra kihívás. Nézd meg az OKTV feladatsorokat!