Hogy kezelnétek a hisztis kiskamaszt, ha ezt vágná a fejetekhez?

Az, hogy magát a stílust hogyan kezeljük, az egy másik kérdés.

"Lehet velem beszélni, de a genyázás, szemrehányás, hibáztatás, undokoskodás nem az a mód, amivel megbeszélést lehet nálam kezdeményezni. Egy pohár vizet sem adok neki, ha azt úgy kéri, mintha a lábtörlője volnék."

Én nagyon szeretem a gyerekeimet, sokszor fröcsögnek rám itt a gyakorin, hogy elkényeztetem őket, de ezt hasonlóan gondolom, mint a kérdező.

Kérdező!

Én nem várnék arra, hogy kinövi-e, mert így szerintem pont azt szokja meg, hogy a másik emberrel úgy beszélhet, mint a kapcarongyával, ha nem állítod le. Én biztos, hogy minden alkalommal nagyon határozottan, emelt hangon utasítanám rendre ilyen esetben. Illetve megmondanám neki, hogy én is tisztelettel beszélek vele, de ugyanezt tőle is elvárom. Szerintem az a jó, ha kicsi kora óta ezt szokja meg. A kamaszkorról igaz, még nincs tapasztalatom, de akkor is ezt fogom elvárni. Nem azért, mert az apja vagyok, nem azért, mert idősebb vagyok, hanem, mert EMBER vagyok.

Tok jo, hogy megirtad a sztori veget!

Kinoni nem fogja, csak a zoknikat. Megtanulni megtudja, ha tanitod ra tovabbra is.

A jofajta erzeset sem tudja szavakba onteni, mint pl. "anya, en szeretek varakozni es izgulni az ajandekok kibontasa elott", gondold csak el mennyire nem tudja kifejezni a negativ erzeseit, amik ebben a korban dominalnak.

Nem azert irom, hogy mindent elnezz neki, vagy o diktaljon, mondvan kamasz, hanem, hogy te jobban el tudd magadban rendezni ezeket a duhito, bosszanto pillanatokat.

Maradj higgadt es kerdezd sokat, hogy tudd mi zajlik benne. Es azt is sokszor mondd el, teged mi zavar, neked milyen vagyaid vannak. Igy fogja "kinoni", megtanulni.

Mi figyelembe szoktuk venni, hogy a gyerekek mit szeretnének. Együtt döntünk olyan dolgokban aminek mindenki részese. ebben az esetben engedném úgy, ahogy ő szeretné.

Amúgy én is úgy emlékszem a gyerekkori Karácsonyokra, hogy mindig elrontották, de legalábbis belerontottak. Már reggel vártuk az ajándékot, erre estig hallgattuk a hülyeséget.

na ,jó, örömmel látom, te azn kevesek közé tartozol, akik leülnek beszélni a gyerekkel és közösen készítenek egy kompromisszumot

csak a kiröhögős részt hagyd ki legközelebb, de így tovább :)

btw, velünk anya tizenéves korunk óta megbeszéli, hogy szeretnénk, amíg minden nagyszülő élt, kihez menjünk először, mikr jöjjön vendég, mi legyen a menü, vacsi előt/után bontunk... sokkal egyszerűbb egyeztetni az igényeket, mint néhány duzzogó gyerekkel szenvedni

Jó lett a kompromisszumotok. És jó, hogy ki tudtátok deríteni, mi az amit tulajdonképpen szeretne a gyerek.

Az ilyen "minden karácsonyomat tönkre tetted" jellegű túlzásokat és nem venném a szívemre. Mondanék valami "Igazán sajnálom, ha így volt" jellegű választ, de nem firtatnám, hogy akkor hogy is készültek azok a mosolygós fényképek tavaly meg tavaly előtt... Most így emlékszik, mert aktuálisan rosszul érzi magát, és ezzel a helyzettel foglalkoznék.

Az hogy nem a megfeleleő hangot üti meg egy gyerek gyakran előfordul ebben az életkorban. Én nem szedném le fejét érte, de higgadtan figyelmeztetném, hogy ez a hanghordozás nem tetszik, nem szeretem. Bánt, ha emelt hangon / parancsolgatva / gúnyosan /stb. beszél velem. Én se teszem. (Ezért nem is nevetném ki, még ha szerintem ostobaságot is mond, és ostobán is indokloja.)

De ha nem érzékelem, hogy próbál változtatni a hangnemen, felfüggeszteném a beszélgetést.

Úgy látom, te is kb. ezt tetted, hiszen később nyilvánvalóan visszateértetek a témára, és így találtatok mindenki számára kielégítő megoldást.