Rosszul neveltem a gyerekemet? Rossz az értékrendje?

Hát bevallom vegyes érzésekkel olvastam a kommentjeiteket. Először is szeretném megköszönni azoknak, akik emberi hangon nyílvánultak meg és normális hangnemben fejezték ki a véleményüket. Másodszor pedig szeretnék tisztázni valamit, ami úgy tűnik félrement. A férjem is szerette a család kutyáját. Meg volt becsülve itthon, mindent megkapott. Egy telefonbeszélgetés alkalmával rosszul fejezte ki magát, amit én is elismertem. Nem tudta a férjem, hogy a gyerek is hallja a beszélgetést, nyilván a fiúnk előtt nem beszélt volna így a kutyáról, mert tudta, hogy sokat jelent neki. Ettől függetlenül valóban tapintatlan volt a szóhasználat.

Viszont különbséget kell tenni ember és állat között. Egy állatra használhatjuk azt a szót, hogy "megdöglött", bár tény és való, hogy ha egy háziállatról van szó, ahol valamiféle érzelmi kapocs is kialakult a gazda és állat közt, nem a legtapintatosabb kifejezésmód. Egy ember halálára ezt a szót viszont nem használhatjuk. Még akkor sem, ha a gyerek példaképp hozta fel. Az a problémám, hogy a gyereknek szerintem nem esett le, (és mint ahogy olvastam itt még sokan másokank sem) hogy a kutya halála nem egyenlő a nagyapja halálával. És elhiszem, hogy rosszul esett neki, amit az apja mondott, de a férjem a kutyájáról beszélt, a fiam pedig a saját nagyapjáról, úgy, hogy "megdöglött". És nekem ez a nagy problémám. Aggódom, hogy a gyerek nem fogja fel, hogy ez a kettő mennyire nincs egymással egy súlycsoportban.

Méghozzá azért, mert ha egy kutya vagy barmilyen más házi kedvenc elpusztul, akkor 1-2 hétig sírsz vagy szomorkodsz, de ha úgy döntesz, bármikor vehetsz egy másikat, elhozhatsz egy újat a menhelyről, és ki fog alakulni egy ugyanolyan érzelmi kötődés köztetek. Míg ha egy családtag hal meg, jelen esetben a nagyapja, akkor abból soha a büdös életbe nem fog tudni újat vásárolni, nem lehet az űrt betölteni egy másik nagyapával. Ez a gondom.

És nem bírálatokat szerettem volna kapni, és azt olvasni, ahogy ismeretlen emberek leparasztoznak minket, kb.ránk sütik az állatkínzó bélyeget is, érzelmi analfabétáknak neveznek bennünket. Azzal kapcsolatban kellett volna tanács, hogy ezt a kérdést hogyan beszéljem át empatikusan a fiammal.

Elnézést, ha a kérdés rosszul érintett itt bárkit is, nem a vita generálása volt a célom. A segítő szándékú kommenteket mégegyszer köszönöm (bár olyan nem sok akadt).