Teljesen kétségbe vagyok esve ☹ Hogyan tudnám a kapcsolatom a kamasz lányommal rendezni?

Van egy 14 éves lányom. Borzasztó, ahogyan viselkedik. Tudom kamaszkor meg minden, de mindent nem lehet erre fogni ☹ Mindig próbálom lesni a kívánságait. És itt nem a tárgyi dolgokra gondolok. Bár azokból sem szenved hiányt. Mindig mondom neki, hogy ha menni akar barátnőzni, szóljon, mehet, viszem, adok pénzt. Nem tiltom, bár nem egy elmenős típus. Próbálok jó fej lenni. Sok teret adok neki, mint embernek. Nem mászok a nyakára, nem tolakodok. Mindig biztosítom arról, hogy bármit bármikor elmondhat, mindig. Mégis rá csodálkozok, hogy milyen ember az én gyerekem ☹

Nem tisztel se minket, mint szülők, se a nagyszülőket. Goromba, durván beszól. Szarik a sulira, nem tanul. Most lesz a felvételi, nem érdekli. Nem ülhetek mindig a nyakán egy 14 évesnek, hogy csináld…csináld… Trehány, semmi felelősség nincs benne semmi iránt. Órákat tudnák panaszkodni róla. Van egy 7 éves húga. Vele is mint egy kutyával úgy beszél.

Tényleg igyekszem, de tanácstalan vagyok. Ha „büntetésből” elveszem a telefonját, nem érdekli. Azt kérdezi, hogy „ilyenkor mit vársz, ha elveszed a telefonom?” Olyankor úgy nyakon csapnám, hogy leszakad a feje-érzésem van ☹de csak nézek, hogy „atyavilág”. Nem így lett nevelve. Én anno nem beszéltem így anyummal, mert jött a saller. A lányom nem tart tőlem, senkitől. Mit tudnák csinálni? Én anno sokat kaptam gyerek koromban, ezért azt mondtam, soha nem verem a gyerekem. Volt, hogy kisebb korban kapott a popóra vagy kezére, ha olyat csinált, de az még nem verés, bántalmazás (biztos lesznek, akik emiatt majd keresztre feszítenek) Már most ott tartok, hogy úgy megtépem a haját mérgembe, hogy magam is meglepődők. Annyira ki tud hozni a sodromból ☹ annyira pofátlan, annyira ki vagyok tőle. Mikor „kap egyet”, olyankor mindig úgy néz rám mint akit meg tudna ölni. Olyan lelkiismeret furdalásom van olyankor, hogy bent a fürdőbe sírok. Most is ahogy ezt írom sírok, mert annyira tanácstalan vagyok. Annyira bánt, pedig tényleg próbálok közeledni hozzá, de olyan taplón tud beszélni. Sajnos már ott tartunk, hogy se én, se az apja (elváltunk, még mielőtt valaki ezzel jönne, hogy azóta ilyen….4 éves kora óta külön vagyunk, tökéletes a kapcsolat az ex férjemmel és apa lánya kapcsolat is rendben van) nem szívesen megyünk vele sehová (kirándulni, vásárolni, ismerősökhöz, stb.). Ki készít mindenkit a felmászással, a visszapofázás meg a bunkó tapló undorító megjegyzésekkel. Mindig okoskodik és hülyének nézi az embert, kérdésre von bármit, mindig minden ellene szól szerinte.

Itt most olyanokhoz szól, akinél volt ilyen, de valamit változtatott a kapcsolaton és jó irányba ment midnen.

Illv a kamasz lányok, ha esetleg olvassák…mit vártok az anyukáktól???

Köszönöm a válaszokat 😊 ☹