Ha egy apa 12 évig nem igazán foglalkozott a gyerekével, akkor miért csodálkozik, hogy nem akar menni hozzá láthatásra?

Elváltunk, a gyerek velem el, de nincs a kapcsolattartás szabályozva. Nincs kedve menni a gyereknek az apjához, nem kötődik hozzá. Sosem beszéltem az apja ellen. Eddig az apja is azt mondta, hogy ha nem akar menni, akkor minek erőszakoskodjon vele. A hét közepén is annyit beszéltünk, hogy talán megy, majd szól neki a gyerek. Most meg be van rágva, hogy nem megy. Míg együtt voltunk könyörögtem neki, hogy legyen közös program, csak nekik, beszélgessenek, csináljanak valamit. Mondtam neki, hogy most kell vele foglalkozni, nem akkor, mikor az apjának kedve van hozzá. Persze nem hallgatott rám, most meg csodálkozik. És természetesen én vagyok ezért is a hibás.

Az egy dolog, hogy a hétvégét ráhagyja, de hétköznap sem jön el a fiához. Munka után rohan az új párjához. Azért amíg nem volt új nő, egy héten legalább kétszer jött, megnézte a gyereket, beült hozzá. Most semmi. Esetleg felhívja, egy kicsit beszél vele a fia és ennyi. Én nem tudok és nem is akarok semmit tenni az ügy érdekében. El szoktam mondani, hogy azért meg kellene apádat nézni, de ennyi.