Tizenéveseknél márkarajongást, menőzést, (válogatást), miként kezelitek szülőként?

1# 14,5 - 16,5 évesek

2# Zsebpénzükből nem futja erre (is). Azt nem ruházkodásra kapják. Persze félretesznek olykor, de jellemzően pár ezer forintjuk van. Mozira, kajára, apróságokra szokták költeni.

3# Diákmunkát 14 éves lány még nem vállalhat. 16 éves fiúnk szeretett volna, de hivatalosan nem sikerült, mindenhová 18-tól keresnek. Feketén pedig nem szeretnénk.

3# ás 4# Az nézet, ötlet tetszik! Valami ilyesmit képzelünk, mi is, de nehéz megvalósítani. Mondhatom, úgy gondoltuk, jól neveltük őket, ám a visszabeszélés, okoskodás egyre jobban előjön náluk. Sem én, sem nejem nem voltunk fiatalon ilyenek. Nővérem az bezzeg hozta ezt a formát, ő is hisztizett, ha nem kapta meg, amit akart. Idővel abbahagyta, főként, miután elkezdett dolgozni és rájött, mennyire nehéz megkeresni a pénzt. Egyik haverom öccse volt még nagyon márkafüggő, ő viszont nem nőtte ki, felnőttként is rázza rongyot. A külsőség számít neki, nem a tartalom! Mingarzonban lakik, ami minimálisan van berendezve, viszont lízingelt BMW-vel jár, márkás ruhákban, aktuálisan menő telefonnal...stb.

5# Gondolom, te egy több diplomás ember vagy, aki milliókat keres havonta, amiből mindenre telik egy 4-5 fős családból mindenkinek.

Ha már a pénztárcánkban szeretnél nézelődni. Diplomás emberek vagyunk, nejemnek kettő is van, nekem több egyéb végzettségem és tanfolyamom van még, 5 szakmával rendelkezem tulajdonképp. 150 négyzetméteres, belső kétszintes, kb. 250 fokban panorámás (fél Budapestet látjuk), zöldövezeti lakásban lakunk, kis társasházban, közel a belvároshoz. Mindezt a pénz jó beosztásának és nagyon, nagyon, nagyon sok munkának köszönhetően. Nem dohányzunk, nem iszunk alkoholt, nem költünk feleslegesen olyan dolgokra, melyeket nem lehet olcsóbban, normál szinten megvenni.

Ha jól olvasod, rájöhettél, hogy megkapták gyerekeink az áhított márkás cipőket, ruhákat, de nem vagyunk hajlandók rendszeresen ilyen költségű termékeket venni. Converse és Nike Air lábbelikhez hasonló más cipőket akár 3.500-10.000 Ft között is lehet kapni, pl. a Deichmann-ban. Amennyiben ezeket is elfogadnák és hordanák, nem menne tönkre olyan hamar a márkás darab. Mi sem járunk márkás holmikban, de mégis tisztán, kulturáltan nézünk ki. Alkalmi ruháinkra pedig vigyázunk, mint a szemünk fényére. Képzeld, még zakóból, öltönyből is van hétköznapim, és alkalmim. De utóbbi sem holmi milliós darab, mégsem ért panasz soha.

Van egy 8 éves Nissan X-Trail autónk, ami úgy néz ki, mintha új lenne. Még soha nem néztek ki evvel sem sehonnan. Francia autóink is voltak, nem luxus kategória, sőt, olcsónak számítottak, de megállták a helyüket. Számomra az autó nem befektetés, az használati eszköz, még akkor is, ha szereti az ember. Ha nyernék 100 milliót, akkor sem vennék drágább járgányt, inkább ingatlanba fektetném. Gyerekinknek azt próbáljuk megtanítani, mi éri meg, mi nem, mire érdemes pénzt áldozni, mire nem. Csupán arra irányult a kérdésem, más szülők mindezt, miként oldják meg a pimasz kamasz korszakban.

Ahogy említettem, próbáltunk keresni diákmunkát, de kettő ajánlaton kívül semmit nem találtunk. Mindenhol 18 évestől kerestek csak. A két ajánlat egyike jelképes pénzt kínált, a másik igen rossz munkakörülményeket alig többért. Jobbnak láttuk, ha pihennek, járnak az edzésekre, magántanárhoz.

Mellesleg fiam nemrég kórházba került két hétre, majd hazatért azóta, így nem is keresünk már.