Tizenéveseknél márkarajongást, menőzést, (válogatást), miként kezelitek szülőként?

Mi szintén mostanában élünk meg hasonló helyzetet. Előző házasságomból van két felnőtt gyermekem, velük nem volt ilyen problémánk, persze tizenévesen nekik is voltak elborult hülyeségeik. (Főként elsőszülött fiam változott meg, miután kifúrták az ifjúsági olimpiai csapatból. Egyszerűen kicserélték őt egy szép lány ikerpárra. Jól mutattak és talán más is állt a háttérben a kizárólag férfiakból álló döntőbízotság miatt.)

Egyet kell értenem, a mai tizenévesek egymástól és az internetről szedik a világnézetüket. Már a mi gyerekkorunkban is mondták, tíz év felett nem a szülők nevelik a gyerekeket, hanem a tévé, a zene (akkoriban pl. az újdonság erejével ható zenei MTV) és a többi fiatal egymásra gyakorolt hatása. Mai világban a közösségi oldalakból árad a reklám. A legtöbben észre sem veszik, fel sem fogják, mi történik. A celebek, a netes önjelölt influencerek mind - mind a reklámból élnek. De olyan profi promóciós, reklám módszerekkel élnek, melyeket egymástól és a netről tanulnak, hogy néha alig lehet felfogni, ez reklám lényegében. Nagy multi webshopokak komoly jutalékrendszere van az influencerek felé! Igen komoly pénzt lehet keresni, ha nagy követőszámmal rendelkezik valaki. Követőket pedig a népszerű tartalmakkal lehet szerezni. A jó promóció nem a terméket tolja az emberek képébe, hanem életérzést! Elhiteti mennyivel jobb, mennyivel élvezetesebb, mennyivel menőbb, ha ilyen - olyan ruhában, cipőben, szemüvegben jársz az utcán, ha ilyen - olyan ételeket vagy élelmiszerkiegészítőt eszel, ha ezt a sportot, sporteszközt választod, ha evvel az autóval, rollerrel, kerékpárral közlekedsz...stb...stb...

Erre pedig a legfogékonyabb korosztály a tizenévesek, akik keresik önmagukat, próbálnak saját világképet kialakítani, leválni a szülőkről, vagyis új példaképeket, új követhető életstílust keresnek.

Mennyire hibásak a szülők? Tagadhatatlan, hogy a mi generációnk rontotta el és tette lehetővé a mai tiniknek ezt a hülye világot. Egyénként mennyire felelős a szülő? Legyünk őszinték! Felelősek vagyunk, ha kiskorban a gyereket a tévé elé ültettük, ha korán a kezébe nyomtuk a mobiltelefont, ha néhány évesen már a konzolt vagy a számítógépet nyomkodta. Ha keveset jártunk vele a játszótérre, a természetbe, minimálisan sportoltunk vele, alig vagy egyáltalán nem vittük múzeumokba, színházba.

Azok a szülők, akik mindezt mégis megadták a gyereküknek, ám kamaszon mégis átesik a ló túlsó felére a tini, ezeknek a szülőknek kevésbé kell kétségbe esniük. Hiszen nagy eséllyel a kamaszkor után visszatér a fiatal a normál kerékvágásba, mivel van viszonyítási alapja. Elentétben azokkal a fiatalokkal, akik kisgyermekkorban nem kaptak megfelelő szociális hátteret, világnézett. Számukra kizárólag az marad, amit maguktól fedeztek fel kamaszon. Még, ha érzik is, ez nem jó, nem az, amire szükség lenne, mást nem ismerve, nehezen találnak utat a világban. Az ő értékrendjüket mindent téren az internet, a média, a reklámipar határozza meg.

Kedves kérdező!

Idegeskedés nem visz semmire! Tudatosan kell nevelni! Nem szabad mindent ráhagyni a fiatalokra, de nagyon ellenkedni sem! Számtalan tanácsadó könyv létezik szülőknek. Nagyon ajánlom Vekerdy Tamás pszichológus könyveit! Kiválóan megtalálja az egyensúlyt szülő és gyerek vagy éppen kamasz között!

Az a felnőtt, aki nem tudatos, aki nem olvas könyveket, nem néz, hallgat műsorokat a gyereknevelésről már kisbaba korban elrontotta, hiszen nem neveli a gyereket, hanem csak "tartja".

Mi próbáljuk tudatosan kezelni kamaszaink kilengéseit. Engedünk a pórázon, majd visszahúzzuk, újra és újra. Tanácsokkal látjuk el őket, főleg, amikor hangulatuk van rá. Amikor nincs, akkor hagyjuk forrni őket a saját levükben. Helyettük nem dolgozunk, nem teszünk meg semmit. Ha ők nem hajlandók tenni az ügyben, akkor mi sem. Ahogy többen írták előttem, ha drága holmit szeretne, akkor takarékoskodjon, mondjon le más egyéb vágyairól a cél érdekben, illetve dolgozzon meg érte. Kapnak zsebpénzt hetente, osszák be. Ha összegyűjti a drága, márkás holmira, akkor élvezze, ha nem, hát nem.

"Ha lerohad a lábukról, akkor sem hajlandók felvenni más márkát" - akkor hagyjátok, hogy rongyosban járjon. Idővel őket fogja zavarni, vagy kinézik a barátaik. Régi mondás, majd tanul a saját kárán.

Kamaszaink semmi pénzért nem vinnének magukkal esernyőt. Napokban hazafelé összetalálkoztunk félúton. Szakadt az eső. Én esernyővel mentem, ők mellette egy száll semmiben. Úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna. Hazaérve elmeséltem nekik már a lépcsőházban egy régi japán történetet (legalábbi én így olvastam): A mester és tanítványa meg szakadó esőben. A tanítvány mondja: - A kemény sportember, harcművész állja az esőt! Mire a mestere: - A bölcs ember pedig esernyőt használ! - Én evvel lezártnak tekintettem az esetet. ;-) Ha következőre sem használnak esernyőt, esőkabátot, akkor az a saját döntésük, tehát, állják az esőt.